Tweet
This is text is a New Testament translation into Macedonian language, dialect of Lower Vardar, area between Voden (gr.Έδεσσα), Kukush (gr.Κιλκίς), Solun (gr.Θεσσαλονίκη) and Ber (gr.Βέροιαc)from the end of the 18 century. The manuscript was lost for more than 100 years, and was rediscovered by Finnish historian and philologist Mika Hakkarainen in 2003 in the library of the Greek-Orthodox Patriarchate of Alexandria. Jouko Lindstedt identified it as the so called “Konikovo Evangelie” and transliterated it.
Here is the complete text transliterated from Greek letters into Latin ones.
Here is the complete text transliterated from Greek letters into Latin ones.
[p001] Ot Ioánna.
Utpérvu béši réčta, i réčta béši sôs Bóga, i Bóg béše réčta. Vóa béše utpérvu sôs Bóga. Sîte rabóti zardí nîz lakardíata sá činía, i bîz négu né sa činí níkue ut kólku sá činía. Uf négu béše živót: i zivótut [p002] béše sfétut ná ljúditu. I sfetílutu uf temnínata sféti, i temnínata né gu rasbrá. Sá činí edín čuvék puštén ut Bóga, ímitó mu Ioánn. Vóa duďdé ná martyría dá martyrísa zardí sfetílutu, dá verűvat sîte zardí nîz négu. Né béše ón sfetílutu, amí dá martyrísa zardí sfetílutu. Béše vîdelutu istínckutu tóa štô prosfetűva sékuď čuvék štó íde ná sfétut. Ná sfétut béše: i sfétut zardí nîz négu sá činí: amí sfétut né gu puzná. Ná sfóďte mu duďdé, i sfóďte mu né gu priáa. I kólku gű priáa ná nîh dadé puvélja dá sá čínat čéda Bóžiď, síréč, ná tîe štó verűvat ná ímito mu. Tîe štó néto ut kráv, néto ut sakánitu ná snágata, néto ut sakánitu čuvéčku, amí ut Bóga sá rodía. I réčta sá činí snága i sá zasidé uf nâs, i vîdohmi slávata mu, [p003] sláva katű ná sŷn edinoróden ut Tátkutu, Pálen dárba i istína. Ioán martyrisá zardí négu, i vikná i kažá: vóa é deká íde pű méne sá činí prét méne: zaštó mí béše pónapréšen. I ut ispolnénitó mu nîa sîte priéhmi, i zimáhme dárba vrâs dárba. Zaštó zákonut sá dadé zardí nîz Mo˙séa, amí dárbata i istínata sá činí zardí nîz Iisűs Hristós.
Sfetóˇu i Velíkoˇu Nedélˇu Páski ná Večérniju.
Ot Ioánna.
Béše dóckana ná tóa dén právniut ut sédmicata, i béa vrátite zatforéni, támu déka béa Učenícite sobráni zardí stráhut Iudéďcki, duďdé Iisűs, i zastaná pűsréde, i véle ná nîh, mîr ná vâs. I ká kažá váa lakardía, mű pukažá rácité mu i rebruto mu, i Učenícite sá zaraduváa [p004] ká vîdoa Góspuda. I Iisűs pák mű kažá: mîr ná vâs: ká má puští Tátku, i ˇáze pűštam vázi. I ká rečé vóa, duďná ná nîh, i rečé: zimáďte Dűh Sfetíi. I ná kógutu gréhuvite próstite, sá prusténi, i ná kógu záprite sá zapréni. I Θomâ štó sá véliše bliznák, edín ut dvanáďste, né béše sôs nîh, kóga duďdé Iisűs. Mű vélea úbo drűzite Uceníci: vîdohmi Góspuda. I ón mű rečé: akű né vîdam ná rácité mu nisjánite út karfíite, i akű né kládam prástut mi ná nisjánite ut karfíite, i akű né kládam rákata mi ná rebruto mu, né ke verűvam.
Punidélnik ná Vilígden.
Ot Ioánna.
Bóga níkuď nékuď pât né gu vidé: edinoródniut Sŷn, štó é uf pázvata ná Tátkutu, ón gű razrečé. I váa é martyríata ná Ioánna, kóga puštîa [p005] čifútitu ut Ierusalím Pópuve i Levḯte, dá gű pítat tí kói si. I omologisá, i né sa utfarlí: martyrisá, i rečé óti né sam ˇázi Hristós. I gű pitáa: štó si úbo, Ilía li si tý? i véle né sam, Profítut li si, i otveštá, né. I mű vélet: kói si úbo, dá dádime ótvet ná tîe deká ná puštîa: štó véleš zardí sébesi. Rečé ˇáze sâm glásut ná tóa deká víka vnátre uf pustíni: ispravéďte pátut Gospodýnuf, kâk rečé Isaḯa Profítut. I pušténite béa ut Fariséďte. I gű pitáa: i kažáa, zaštó úbo krástiš, katű né si tí Hristós, néto Ilía, néto Profítut. Ioán otvestá, i rečé: ˇáze krástam uf vóda: amí tóa stóe pűsréde ná vâs, tóa štó vîe né gu puznávate. Vóa é štó íde pű méne, tóa štó sá činí prét méne, ná tóa štó ˇáze né sam [p006] dostóen dá utvárzam rémenut ná skórnatá mu. Vîe sá činía ná Viθavarán utsprótiva ná Iordána, támu deká Ioán krástesi.
Ftórnik ná Vilígden.
Ot Ioánna.
NÁ tóa vrémi Pétar staná i tarčé tá duďdé ná gróbut: i sá navidűva i gléda sámi rízite deká léžea: i sá varná názat, i sá čúdesi uf sébesi tóa štó sá činí. I étu i dvá ut tîe deká ódea tóa dén ná inó sélu, i tóa štó é daléku ut Ierusalím séiset stáda, ímitó mu Emmaús. I vîe zburűvaa megjű nîh zardí sîte vîe deká sá činía. I támu deká zpurűvaa i sá utbíraa, i sám Iisűs nábliží i ódeši sôs nîh. I óčité mu sá zapíraa dá né gu puznáˇat. I mű rečé štó sa lakardíite vîe štó zburűvate idín sôs drűg tűka deká ódite, [p007] i sté poílni. I otveštá edínjut ímitó mu Kleópa, i mű rečé: tí sám ká sédiš uf Ierusalím né znáiš tîe deká sá činía vnátre úf négu ná vîe déna. I mű véle kóe, I óni mű kažáa: rabótite štó sá činía zardí Iisűsa Nazoręut, tóa štó sá činí čuvék Profítin sýlen i ná rabóti, i ná lakardíi prét Bóga, i ná sîte ljúde. I kâk gű pridadóa Vladícite i napréšnité ni ná sádba umréšna, i gű krastosáa. I nîe sá nadévame óti vóa é štó kî otkíne Israíla: amí sôs vîe sîte trí déna sôs vóa dén íma vóa dén, utkâk sá činía vîe. Amí i nékue žéni ná zatresóa, tîe štó utídua ránutu ná gróbut. I ká né naďdéa Snágata ná Iisűsa, duďdóa i kažáa kâ vidóa i vidénie Aggélcku, i tîe Ággele vélet zá négu óti é žîv. [p008] I utîdua nékui ut tîe deká béa záďno sôs názi ná gróbut, i naďdóa taká kâ kažáa i žénite amí négu né gu vidóa. I ón mű rečé: ô bezúmni i téški ná sárcitu deká dá verűvate ná tîe sîte štó zpuruváa Profítitu. Né trebúvaše dá i páti vîe Hristós, i dá flézi uf slávatá mu. I ká zafatí ut Mo˙séa, i zaminá ut sîte Profíte, mű râsrečé rabótite deká sá pisáa zardí négu ná sîte pisánie. I nábližía ná Sélutu deká ódea: i ón sá činí kâk ódi pónádaléku. I gű silía, i vélea: óstani sôs nâs, zaštó umraknúva, i pumína dénut, i flezé vnátre dá ustáne sôs nîh. I kôga senná ón sôs nîh, zimâ hlébut, i gű blagoslovî, i sečé i mű dávaše. I tógaď mű sá otvoría óčite, i gű puznáa: i ón sá činí nevidén ut nîh. I kažáa megiű [p009] nîh: né béši li sárcitu ni isgurénu uf nâs kóga nî zburűvaše ná pátut, i kóga nî razrečúvaše pisániite. I óni ká stanáa tóa čás sá varnáa ná Ierusalím, i naďdóa sobráni idenáďste, i drúzite deká béa záďno sôs nîh. Deká vélea óti Gósput voďskresná istína, i sá javî ná Símon. I vîe dváta deká duďdóa prikažúvaa rabótite deká sá činía ná pátut: i kâ gű puznáa támu deka séčeši hlébut.
Sréda, ná Vilígden.
Ot Ioánna.
Ná tóa vrémi stóesi Ioán, i ut Učenícité mu dvá. I kâ vidé Iisűsa deká ódeši, véle: vídi étu jágnitu Bóguvu. I gű čúa dváta mu Učeníci deka kažá, i utídua pű Iisűsa. I Iisűs ká puzná, i kâ i vidé deká ódea pű négu, mű véle: Štó pálate, i óni mű kažáa: Ravví, [p010] (tóa štó kî káži razrečénu, Didáskale) déka živűvaš? I mű véle: eláďte i vidéďte, duďdóa i vidóa déka živűva, i ustanáa tóa dén pri négu: i béše kadé déset saáte ut dénut. Béši Andréa brátut ná Símon Pétar, idín ut dváta deká čúa ut Ioána táa lakardíˇa, i utídua pű Hristós. I vóa práven naďdé sfóut si brát Símona, i mű véle: naďdóhme Messía, tóa štó kî réči razrečénnu Hristós. I gű dunesé ná Iisűsa, i Iisűs ká gű vidé: kažá, tí si Símon Sýnut ná Ionâ: tí kî sá naréčiš Kifâ, tóa štó kî kaži Pétar. I ná utréšniut dén pâk pusaká Iisűs, dá ispánni nádvor ná Galiléa: i naóda Fílippa: i mű véle, éla pű méne. I Fílip béše ut Viθsaďdá, ut Grádut ná Andréa i Pétar. Fílipp naďdé Naθanaíla, i mű véle: tóa deká pisá Mo˙séa uf Zákonut i Profîti
[p028] mu Žénata, i utíde ná Grádut, i véle ná ljúditu. Eláďte dá vîdite edín čuvék deká mî kažá sîte kólku činîh: dá né e vóa Hristós. Ispannáa úbo ut Grádut: i ídea ná négu. I megiű vóa gű mólea Učenícité mu, i mu vélea, Didáskale jádi. Amí ón mű rečé: ˇáze ímam jáste dá jádam, tóa štó vîe né gu znáete. Vélea úbo Učenícite megiű nîh: dá né mű dunesé nékuď dá jádi? Mű véle Iisűs: móď jásti é, dá čínam vóljata ná tóa štó mâ pűští, i dá sfáršam rabótata mu. Né vélite vîe, óti óšti četíri mésice íma dű žétvata? já deká vî vélem: krenéďte óčite vi góre, i vidéďte nívite, deká sâ béli blízu zá žétfa. I tóa štó žnîe, zéva pláta, i béri i plót ná žívot véčni, dá sá radűva záďno tóa štó sée, i tóa deká žníe. Zaštó váa rabóta, istíncka é lakardíata, óti drűg é [p029] štó sée, i drűg štó žníe. ˇÁzi vâ puštíh dá žníete tóa, zátóa štó né sa mačíhte: drűzi sá mačía, i vîe duďdóhte i flegóhte uf mákata mu. I ut Grádut tóa mnógu ut Samarítitu veruváa ná négu, zardí lákardíata ná Žénata, deká martyrisá (i kažá) óti mî kažá sîte kólku činíh. Ká duďdóa úbo Samarítitu ná négu, gű mólea dá ustáni ná nîh, i ustaná dvá déna. I mnógu póveki veruváa zardí lakardíité mu. I ná Žénata vélea: óti véki né verűvame zardí lakardíite tfóďte: zaštó nîe sámi čúhme i vîdohme, óti vóa é istína Spâsut ná Sfétut Hristós.
NEDELJU. 6.
Slepóm.
Evággelie Útreni,
Voskrésno, 8.
Ná Liturgíi.
Ot Ioánna.
[p030] NÁ tóa vréme, Kâ zaminűvaše Iisűs vide čuvék štó béše slép ut ká sa rodí. I gű pitáa Učenícité mu, i rekóa: Didáskale, kóď sogreší, vóa ilí Tátkité mu, dá sá ródi slép. Otveštá Iisűs: nétu vóa isgreší, néto Tátkite mu: amí sá rodí slép, dá sá jávat rabótite Bóguvi ná négu. Ná méne trebűva dá čínam rabótite ná tóa deká má puští, dúri é dén: íde nókja kóga néto níkuď né móže dá rabóti. Kôga sâm ná Sfétut, sâm vídelu ná Sfétut. Vîe rečé, i pljuvná dóle i napraví kál ut pljúnkata mu, i pumažá kálta ná óčite ná slépjut. I mű rečé: ódi sá ísmiď ná Gúrnata Siloámcka, tóa štó kî reči, pustén, utîde úbo i sá ismí, i sá varná gledáke. Kumšíďte úbo i tîe deká gű glédaa pónápre óti béši slép, vélea: né e li vóa deká sédesi i próseši. Drúzi vélea [p031] óti vóa é, drűzi vélea mű miása, i ón véleši: óti ˇázi sam. Mű vélea: i kâk úbo sá utvoría óčité ti. Otveštá ón, i rečé idín čuvék štó gű vélet Iisűs, napravî kál, i kladé návrâs óčité mi, i mî rečé: ódi ná Gűrnata Siloámcka, i sá ísmiď, i utîduh i sá ismîh, i pruglenáh. Mű rekóa: i déka é tóa, mű véle: né znâm. I dunesóa ná Fariséite tóa, deká béši idnó vrémi slép. I kôga napravî Iisűs kálta, i utforí óčité mu, béše Sábuta. Pâk úbo gű pitáa Fariséite, kâk puglenná, i ón mű rečé: kâl kladé návrâs óčité mi, i sá ismîh i glédam. I nékui ut Fariséite vélea: vóa čuvék né e ut Bóga, zaštó né čúva Sábutata, drűzi vélea: kâk móži čuvék gréšen dá číne takvízi nisjáne, i béše taráf megjű nîh. Vélet pâk ná slépiut [p032] tí štó véleš zá négu, zaštó utforí óčité ti, i ón rečé: óti Profítin é. Né veruvá úbo Iudęite zardí négu, zaštó béši slép i puglenná, dűri ká viknáa Tátkite ná tóa štó puglená. I i pitáa, i rekóa: vóa li é Sŷn vi, deká véleti óti slép sá rodí, kâk úbo séga gléda. Tátkité mu mű otveštáa i rekóa: znáemi óti slép sá rodí, i óti vóa é Sŷnnut ni. Amí séga kâk gléda, né znáďme, ilí kóď utvorí óčité mu, nîe né znáime: vóa íma bói négu pitáďte: vóa zá sébesi kî vî káže. Vîe rekóa Tátkite mu, zaštó sá bóea ut Iudéite: zaštó i pónápret soglasîa Iudéite óti kóď omologísa négu ká é Hristós, dá gű térat ut Sóborut. Zá tóa rekóa Tátkite mu, óti bóď íma négu pitáďte. Vikáa úbo ftóru čuvékut déka béši slép, i mű rekóa: slávi Boga, nîe znáďme óti [p033] čuvékut vóa é grésen. Otveštá ón, i rečé: akű é grésen né znâm: idnó sâlde znâm, óti uttámu deká béh slép séga gléda. I pâk mű rekóa: štó ti činí, kâk utforí óčite ti. Mű otveštá: pónápret vî kažáh, tá né čúhte: štó pâk sákate dá čúete? ilí sákate i vîe dá sá čínite učeníci ná négu. Ispcúa gu úbo, i rekóa: tí si Učeník ná négu, amí nîe smé učeníci ná Mo˙séa. Nîe znáemi óti Bóg zpuruvá sôs Mo˙séa: amí vóa né gu znáďme ut déka é. Otveštá čuvékut i mű rečé, vóa é čúdnutu, óti vîe né gu znaďte ut déka é, i utforí óčité mi. Amí znáime óti gréšen Bóg né slúsja: amí akű é nékuď štó čésti Bóga: i číne vóljata mu négu gű slűsja. Ut kráďta ná sfétut né sa čú, óti nékuď dá utforí óči ná nékuď štó dá sá rodí slép. Akű né béši vóa ut Bóga, né móžeši dá číne [p034] níštu. Otveštáa, i mű rekóa: tí sát sôs sé sá rodí uf gréhuvite, i tí ná účiš, i gű izvadía nádvor. Čú Iisűs, óti gű izvadía nádvor: i kâ gű naďdé, mű rečé: verűvaš tí ná Sýnut Bóžie. Ón otveštá, i mű rečé: tá kóď é Gospodýne dá verűvam ná négu? I Iisűs mű rečé: i gű vidé, i tóa daka zpurűva sôs tébe tóa é. I ón rečé: verűvam Gospodýne: i mű sá puklonní.
ČITVARTUK
Ná Voznesénie.
Evággelie Útreni,
Voskrésno, 3.
Ná Liturgíi.
Ot Lukî.
Ná tóa vrémi, kôga voďskresná Iisűs ut mértfite. Zastaná pűsréde ná Učenícité mu, i mű véle: mîr ná vâs. I katű dá sá uplašía mósne i dá sá putrésat, mű sá číneši dá glédat Dűh. I mű véle: zaštó sté [p035] syghisáni? i zaštó pómisli sá kačúvat ná sárcata vi? Vidéďte rácité mi i nózite mi: óti sâm ˇáze sâm: fatéďti ma? i vidéďte ma zaštó Dűhut snága i kóski néma kâk glédati méne deká ímam. I ká rečé vóa, mű pukažá rácite i nózite. I katű dá né verűvaa óšti ut rádustá mu, i dá sá čúdat, mű rečé: ímati li néštu zá jadéni tűka. I óni mű dadóa idín kumát ríba pečéna, i pîta ut mét. I zimâ prét nîh i jadé, i mű rečé: vîe sá tîe štó vî zpuruvâh, óšti kôga béh sôs vâs, óti kâk trebúva dá sá ispálnat tîe sîte štó sá napísani ná zákonut Mo˙séuf, i ná Profítitu, i ná ψálmitu zardí méne. Tógaď mű utforí úmut mu dá rasbérat Pisánietu. I mű rečé: óti taká é napisánu: i taká trebűvaše dá páti Hristós: i trétiut dén dá voďskréni ut mértvite. I dá sá prupovéda ná ímitó mu pokajánie i ostavlénie ná gréhuvite ná [p036] sîte jazíci, ká zafatí ut Ierusalím. I vîe sté mártyre ná vîe. I étu, ˇázi deká pűštam taξuvánitu ná Tátku mi ná vâs, i vîe sidéďte uf Grádut Ierusalím, dűri dá sá ubléčite sŷla utusgóre. I isvadí nádvor dűri ná Viθanía, i sî krená rácite i i blagoslovî. I támu deká ón i blagoslóveši, sá utdilí ut nîh: i sá nóseši góre ná Nébutu. I óni ká mű sá puklonnía, sá varnáa ná Ierusalím sôs rádus guléma. I sá naódea uf Cárkvata, péea i blaguslávea Bóga, Amín.
NEDELJU. 7.
Sfetîh. Ótec.
Evággelie Útreni.
Voskrésno, 5.
Ná Liturgíi.
Ot Ioánna.
Ná tóa vrémi, Krenná Iisűs óčité mu ná Nébutu, i rečé: ô Tátko, duďdé saátut, Próslavi Sŷn ti, i dá tá pruslávi i Sŷn ti. Ká [p037] mű dadé puvélja ná séka snága, dá dáde živót véčni ná sîte kólku mű dadé. Vóa é živótut véčniut, dá puznávat tébe sámiut istínckiut Bóg, i tóa štó puští Iisus Hristós. ˇÁzi tá pruslávih ná zémljata, rabótata štó mî dadé dá čínam ja sfaršíh. I séga ô Tátko, tí ma próslavi prí tébe slávata, deká ímah uf tébe pónápret durí né sa činí Sfétut. Javíh ímito ti ná tîe ljúde deká mî dadé ut Sfétut: tfóď béa, i mî i dadé, i čuváa lakardíata ti. Séga puznáa zaštó sîte kólku mî dadé ut tébe sá. Zaštó lakardíite štó mî dadé, mű dadôh, i óni i zéa, i puznáa istína, zaštó ut tébe ispannáh, i veruváa zaštó tí má puští. ˇAzi zardí vîe sá mólam, né zardí Sfétut sá mólam, amí zardí tîe štó mî dadé, zaštó sá tfói. I móďte sîte tfóď sa, i tfóite, mói: i sá pruslávih uf nîh. I né sam véki ná Sfétut, amí vîe sá [p038] ná Sfétut, i ˇázi ídam ná tébe. Tátko Sfetíi, čúvaď uf ímito ti, tîe štó mî i dadé, dá sá idnó katű i nîe. Kôga béh sôs nîh ná Sfétut, ˇázi i čúvah uf ímitó ti: tîe deká mî i dadé i čuvâh, i níkuď ut nîh né zaginá, sâlde Sýnut ná zaginátitu, dá sá ispólni Pisánietu. Amí séga ídam ná tébe, i zpurűvam vîe ná Sfétut, dá ímat rádusta móeta sfarséna ná nîh.
Ná Útreni.
Sfetóju Pentikóstiju.
Ot Ioánna.
Ká zamrakná úbo ná tóa dén právniut ut Sédmicata, béa vrátite zatforéni, támu deká béa Učenícite sobráni zardí stráhut Iudéďcki, duďdé Iisűs i zastaná pűsréde, i mű véle: mîr ná vâs. I kâ rečé váa lakardía, mű pukažá rácité mu i rébrutó mu, i Učenícite sá zaraduváa ká vîdoa Góspuda. [p039] I Iisűs pák mű rečé: mîr ná vâs: kâk má puští Tátku, i ˇázi púštam vás. I ká rečé vóa, duďná ná nîh: i rečé, zimáďte Dűh Sfetíď. I ná kógu gréhuvite próstite, sá prusténi: i ná kógu záprite, sá zapréni.
NA LITURGIA.
Ot Ioánna.
NApukóšniut dén gulémiut ná Práznikut, stóeši Iisűs, i vikná: i rečé, akű mű sá píe ná nékuď, néka dóďde ná méne, i néka píe. Tóa štó verűva ná méne, kâk Rečé Pisánietu, reki ut vôda žíva kî téčat ut sárcitu mu. I vóa gű rečé zardí Dűhut štó kî zémea tîe štó verűvat ná négu: zaštó óšti né béši dadén Dűh Sfetíi, zaštó Iisűs óšti né sa pruslávi. Mnógu úbo ut kalabalákut ká čúa vîe lakardíi, vélea: vóa é istína Profítut. Drűzi vélea vóa é Hristós. i drűzi vélea: da né ut Galiléa [p040] íde Hristós? Né rečé li Pisánietu, zaštó ut sémitu Davíduvu, i ut Viθleém Sélutu, támu deká béši Davíd, Hristós íde. Taráf úbo sá činí ut kalabalákut zardí négu. I nékuď ut nîh sákaa dá gű fátat: amí níkuď né sprustré vrâs négu ráci. Duďdóa úm ismečíďte ná Vladícite i Fariséďte: i óni mú rekóa zaštó né gu dunesóhte? Otveštáa ismečíďte: néto níkuď pát taká zpuruvá nékuď čuvék, katú ká zpuruvá vóa čuvék. Fariséite úbo mű otveštáa: da né sá prilažáhte i vîe. Da né nékuď ut Napréšnite veruvá ná négu, ilí ut Fariséite. Amí vóa Kalabalák štó né puznáva Zákonut, é pruklét. Mű véle Nikódim, tóa štó béši utíšel nókjata ná négu, béši idín ut nîh. Da né Zákonut ni sádi ná čuvékut, akű né čúe pónápret négu, i dá puznáe štó číne. Otveštáa i mű rekóa: da né si i tí ut Galiléa, isglédaď pűdróbnu [p041] i vîdi, zaštó Profítin ut Galiléa né staná. I Iisűs pâk mű zpuruvâ: i rečé ˇázi sâm sfétílutu ná Sfétut: tóa štó íde pű méne, né ke ódi uf temínata, amí kî íma sfetílutu ná živótut.
[p042] Ot Ioánna.
REčé Gospót, Gledáďte dá né póúdite, níkuď ut vîe maléčkite: zaštó vî vélem nîhnite Ággeli ná Nebesá glédat dáďma lícitu ná Tátku mi, štó é ná Nebesá. Zaštó Sýnut čuvéčki duďdé: dá spási zaginátutu. Štó vî sá gléda, akű sánkim nékuď čuvék dá íma stó ófci, i dá zagíne idná ut tîe: né ustáva devitdiséttu dévet, i ódi pű planinîte, pála zaginátata. I akű pugódi [p043] dá ja náďde, istína vî vélem, óti póveki sá radűva ná táa, k_lku ná devittisét i dévet, štó né zagináa. Taká é vólnu prét Tátku vi, štó é ná Nebesá, dá zagíne idín ut maléčkite vîe. I akű gréši brát ti ná tébe, ódi i gű karaď megiű tébe i ón sâm: akű tá slűsja, i dubí brát ti. Amí akű né ta slúsja, zémi sôs tébe óšti idín ilí dvá: dá sá uverűva séka réč ut dvá, ilí i trí mártyre. I akű né slúsja i tîe, káži gu ná cárkvata, i akű né slúsja i ná cárkvata, ímaď gu katű ut drűg jazík i Gjumrukčíata. Istína vî vélem: kólku akű várcite vrâs zémljata, kî sá varzáni ná Nébutu: i kólku utvárzite vrâs zémljata, kî sá utvarzáni ná Nébutu. Pâk istína vî vélem, óti akű symfonísat dvá ut vâs vrâs zémljata zá sékue rabóta deká kî pűsákat kî mű sá číne ut Tátku mi Nebésniut. Zaštó déka íma dvá, ilí trí isbráni uf ímitó mi, [p044] támu sâm i ázi pűsréde ná nîh.
NEDELJA. 1.
Ná sîte Sfétci.
Ot Matθęa.
REčé Gospót, ná Učenícité mu. Sékuď čuvék úbo, štó martyrísa uf méne prét ljúditu, kî martyrísam i ˇázi zardí négu prét Tátku mi Nebésniut. I kóď sá utfárli ut méne prét ljúditu, kî sá utfárlam i ázi ut négu prét Tátku mi Nebésnjut. Tóa štó ljúbe Tátku ilí máďka póveke ut méne, né e dustóen zardí méne, i kóďtu ljúbe Sŷn ilí kérka póveki ut méne, né e dustóen zardí méne. I kóďtu né zémi krástut mu, i dá dóďde pű méne, né e dustóen zardí méne. Tógaď otveštá Pétar, i mű rečé, étu, nîe deká ustavîhme sîte, i duďdóhme pű tébe: štó úbo kî sá číne. Mű véle Iisűs: istína vî vélem, zaštó vîe štó duďdóhte pű méne, ná prirogénitu, kóga sédni Sýnut čuvéčki [p045] ná trónut ná slávata mu, kî sédnite i vîe ná dvanáďset trónuve, dá sádite dvanáďsete jazíci ná Israíl. I sékuď štó ustavî kűki, ilí brátja, ílí séstri, ilí Tátku, ilí Máďka, ilí Žena, ilí Déca, ilí Nîvi, zardí ímitó mi, stó káta kî zémi, i kî nasléduva i žívot vécni. I mnógu právni kî sá čínat napukóšni: i napukóšnite právni.
NEDELJA. 2.
Ot Matθéa.
NÁ tóa vrémi, ká ódeši Iisűs blízu ná móritu Galiléďcku, vidé dvá bráta, Símona štó sá véle Pétar, i Andréa brát mu, deká fárlea mréži uf móritu: zaštó béa ribáre. I mű véle elâďte pű méne, i kî vá čínam ribáre ná ljúde. I uf čásut óni ustavîa mréžite, i utídua pű négu. I ká utîde pónaka, vidé drűzi dvá bráte [p046] Iákova Sýnut ná Zevedéa, i brát mu Ioánna, vnátre uf sáďkata záďno sôs Zevedéa Tátku mu, deká kárpea mréžite, i i vikná. I uf čásut óni ustavía i sáďkata i Tátku mu, i utídua pű négu. I Iisűs ubarná sâta Galiléa, učéki pű Sóboritu, i propuvédaše Evággelietu ná Cárstfutu, i islekúvase sékakva bólka, i séki marâs ná Lˇjúdutu.
NEDELJA. 3.
Ot Matθęa.
REčé Gospót: Sfetílnikut ná snágata é ókutu, akű úbo ókutu ti é čístu, i sáta ti snága sfetlíva kî bîde. Amí akű i ókutu ti é šiďrécku, sáta ti snága kî bíde témna, i akű úbo, vîdelutu štó é uf tébe, é temnína, kólku kî é temnínata. Níkuď né móži dá rabóti dvá Gospodáre: zaštó ilí idínjut kî umrázi, i drűgjut kî vozljúbe: [p047] ilí edínjut, kî zápre, i drúgiut kî poűde, né móžite dá rabótite ná Bóga, i ná imánitu. Zardí tóa vî vélem: nîm pičaléte zá živótut vi, štó dá jádite, i štó dá píete, nétu snágata vi dá ja ubléčite: živótut né e póveki ut jástitu, i snágatá vi ut rűbata. Smisléďte pilíštata, što létat ná vétarut, óti néto séjat, néto žníjat, néto bérat, uf hambáritu, i Tátku vi Nebésniut i hráni: i vîe né délite mnógu ut tîe. Kóď ut vâs štó pičále móži dá prikláde nékuď aršín ná bóˇut mu. I zardí rűbata štó sá grížite? naučéďte pűdróbu, cvetínjata ná báhčata, kâk rástat, né sa máčat, níto prédat. I vî vélem, óti níto Solomón sôs sáta mu sláva sá ublečé katű idnó ut vîe. I akű bílkite ná báhčata, štó sá vóa dén, i útre i klávat uf fűrnata, Bóg taká i stolisűva, kólku póveki vázi malovérni. [p048] Ním sá grižéďte úbo, dá vélite, štó dá jádime, i štó dá píeme, i štó dá sá ubléčime. Zaštó vîe sîte jazícite i pálat: zaštó Tátku vi Nebésniut znáe ká vî trebúvat vîe sîte. Amí pérvu sakáďte Cárstfutu Bóžie, i právinata mu, i vîe sîte kî vî sá artardísat.
NEDELJA. 4.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, Kâ flezé Iisűs uf Kapernaúm, duďdé ná négu Sótnik, i gű móleši. I véleši: Gospodýne, Détitó mi léži uf dóma raslablenu, i sá máči lósju. I mű véle Iisűs: ˇáze kî dóďdam dá gű islekúvam. I otveštá Sótnikut, i rečé: Gospodýne, né sam dustóen, dá dóďdiš uf dóma mi: amí réči sâlde lakardía, i kî sá islekűva Détito mi. Zaštó áze sâm čuvék pűt puvélja, i ímam pűt méne vóďnici: i vélem ná vóa, ódi, i ódi: i ná [p049] drűg, éla, i íde: i ná ezmikjárut mi, číni vóa, i gű číni. I ká čú Iisűs, sá začudí, i rečé ná tîe štó ódea pű négu: istína vî vélem: níto uf Israíl né naďdóh tólku guléma véra, i vî vélem, óti mnógu ut ísgreva i ut záot kî dóďdat, i kî sénnat záďno sôs Avraám, i Isaák, i Iakóv, ná Cárstfutu Nebésnutu, I Sýnuvite ná cárstfutu kî sá isvádat nádvor ná temnínata nadvornéšnata: támu kî é plakánitu, i karcánitu ná zábitu. I rečé Iisűs ná bimbašíata: ódi, i kâk veruvâ, dá tî sá číne, i sá islekuvâ Détito mu tóa čás.
NEDELJA. 5.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, Ká zaminűvaše Iisűs ná Sélutu Gergesíncku, gű sretóa dvá nadvorníčevi, štó ispágjaa nádvor ut grobístata, dívi móšne, tólku, deká né móžeši dá zamíne níkuď ut pátut tóa. [p050] I uf čásut viknáa, i vélea: Iisűse Sýne Bóžiď, štó imame dá čínime nîe sôs tébe? duďdé tűka dá ná máčiš pónápret ut vrémitu. I daleč ut nîh, ímaši bˇulúk ut právci mnógu štó pásea. I démonite gű mólea, i vélea, akű ná isvádiš, dáď ni ízin dá ódime uf bˇuljúkut ut právcite. I mű rečé: odéďte, i óni ispannáa i utídua uf bjuljúkut ná právcite, i uf čásut sá zatarčé sát bjulˇúk ut brégut uf móritu, i sá udavîa vnátre u vódite. I pastíritu begáa i utîdua ná Grádut, i kažáa sâta rabóta, i rabótite ná nadvornéšnite. I uf čásut sât Grát ispanná i pusreté Iisűsa: i kâ gű vidôa, gű molîa dá ispánni ut sýnorito mu, i kâ flezé vnátre uf kórabut, zaminá, utíde ná sfóˇut mu Grát.
NEDELJA. 6.
Ot Matθęa.
[p051] NÁ tóa vrémi. Kâ flezé Iisűs vnátre uf kórabut, zaminá i duďdé ná sfóˇut mu Grát. I uf čásut mű duneséa idín Rassláblen, kladén góre ná ódar: i kâ vidé Iisűs vérata mu, véle ná rassláblenniut: ímaď undisáni sýnko, tî sá pruštávat gréhuvite. I já, i nékui ut Knižóvnicite vélea: megjű nîh, vóa hűli. I kâ puzná Iisűs pómislite mu, rečé: zaštó míslite vîe lóšu uf sárcata vi. Kóe é pólésnu, dá réčam tî sá prostúvat gréhuvite: ilí dá réčam: stáni tá ódi. I dá puznáite, óti Sýnut čuvéčki íma puvélja ná zémljata dá pruštáva gréhuve, tógaď véle ná rasslámblenjut: stáni i zémi ódarut ti, tá ódi uf dóma ti. I staná, i utîde uf dóma mu. I kâ vidôa Lˇjűdititu sá pučudía, i slávia Bóga, deká dadé takvázi puvélja ná Ljúditu.
[p052] NEDELJA. 7.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi. Ká zaminűvaši Iisűs, utídua pű négu dvá slépi, i vîkaa, i vélea, Ó Sýne Davíduf, pumilúvaď ne. I kâ stigná uf dóma, duďdóa i slépite, i mű véle Iisűs, verűvate, kâk móžam dá gű čínam vóa, i mű vélet: istína, Gospodýne. Tógaď mű fatí óčite, i mű véle: sprutí vérata vi néka vî sá číne. I mű sá utforía óčite: i Iisűs sôs zaplašuváni i puveljá, i rečé: gledáďte néka da né gű znáe níkuď. I óni kâ ispannáa nádvor gű raskažáa pű sâta zémlja táa. I kâ islegôa óni, étu, i mű duneséa idín čuvék ném nadvornéšen. I kâ islezé bésut, zpuruvâ némjut: i sá začudía ljúditu, i vélea: níkuď pát né sa vidé taká ná ródut Israíluf. Amí Fariséďtu vélea? sôs nápréšniut ná démonitu vóa isvágja bésuvite. I Iisűs ubikóli sîte Grádišta i Sélata, [p053] učéďki pű Sóbóritu, i propuvédaše Evággelietu ná Cárstfutu, i lekúvaše sékakvi bólki, i lušotíi ná Ljúditu.
NEDELJA. 8.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi. Vidé Iisűs mnógu Ljúde: i i pužalá, i islekuvá bólnite mu. I kâ zamrakná, duďdóa Učenícité mu, i mű vélet: méstutu é pűstu, i saátut séga zaminá: íspušti ljúditu dá ódat ná sélata, dá kúpat zá sébesi mánči. Mű véle Iisűs: né trebűva dá ódat: dadéďte mu vîe dá jádat. I óni mű rekóa: nîe némami tűka, sâlde pét hléba i dvé ríbi. I mű véle duneséďti i tűka. I puveljá Ljúditu dá sédat návrâs trévata, i kâ zimá péttu hléba i dvéte ríbi, pűglenná ná Nébutu, i blagoslovî: i kâ sečé hlébuvite, i dadé ná Učenícité mu, [p054] i Učenícitu ná ljúditu. I jadôa sîte, i sá nájadôa, i krenáa komátitu, štó artardisáa, dvanáďset kóšuve pálni. I tîe deká jadôa, béa dű pét hiliádi mâže, bîs žéni i déca. I uf čásut anagkasá Iisűs Učenícite mu dá flézat uf kórabut, dá zamínat pónápret utsréšte, dűri dá ispűšti ljúditu.
NEDELJA. 9.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi. Anagkasá Iisűs Učenícite mu dá flézat uf kórabut, dá zamínat pónápret utáde, dűri dá ispűšti ljúditu. I ká ispuští ljúditu, sá kačí ná planínata sâm dá sá pumóli, i katű dá zamrakná, béše samícok támu. I kórabut béši násret móritu, i sá zadévaše ut talázitu zaštó béše vétar násréšte. I ná čitvértata stráža [p055] ut nókjata utîde Iisus ná Učenícite, i ódeši uzgóre návrâs môritu. I ká gű vidôa Učenícite, déka ódeši uzgôre návrâs móritu, sá syghisáa, i vélea: óti é vidénie: i ut stráhut mu viknáa. I uf čásut mű zpuruvá Iisűs, i rečé imáďte gaďrét: jázi sam, ním sá boˇáďte. I Pétar mű otveštá, i rečé: Góspodi aku sî ti, póveli ma dá dóďdam ná tébe uzgóre ná vódata. I ón mű rečé: éla, i ká slezé ut kórabut Péter, ódeši návrâs vôdata, dá dóďde ná Iisűsa. Amí ká vidé vétarut sýlen, sá uplaší, i ká fatí dá potonűva, vikná i rečé: Gospodýne, ótkini me. I uf čásut Iisűs ká sprustré rákata mu, gű fatí: i mű véle, ô malovérne, óti kladé šubé. I ká flezé ón vnátre uf kórabut, vétarut pavsá. I tîe štó béa vnátre uf kórabut, duďdóa i mű sá puklonía, i vélea: [p056] istína Sŷn bóžiď sî. I ká zamináa, duďdóa ná zémljata Genisarécka.
NEDELJA. 10.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, edín čuvék dubliží ná Iisűsa sá kláneši ná négu. I véleši, Gospodýne: požálaď sŷn mi, óti ná nóva mesičína besnűva, i lóšu sá máči, i mnógu páte págja uf ógenut i uf vôdata. I gű dunesôh ná Učenícité ti, i né možéa dá gű lekúvat. I otveštá Iisűs, i rečé: ô rôd bizvérne i rasvraténnii, dű kôga kî bîdam sôs vâs, dű kôga kî vâ tárpam, duneséďti mi gu tűa. I puvelé Iisűs sôs ljutína bésut, i izlezé ut négu, i sá izlekuvá détitu ut tóa saát. Tógaď utîdua Učenícite ná Iisűsa sâm bidéďke, i rekóa: zaštó nîe né možéhmi dá istérame négu. Mű véle Iisűs: zardí [p057] nevérstvutu vi: istína vî vélem, akű ímate véra kólku idnó zárnu synápuvu, kî kážite ná váa planína: prémestí sa uttűa támu, i kî sá primésti, né ke bîde níkue rabóta nemóžna ná vâs. Amí vôa rôd né ispágja, sâlde sôs mólba i sôs posténi. I támu deka živűvaa óni ná Galiléa, mű rečé Iisűs: Sýnut čuvéčki íma dá sá pridáde uf ráči čuvéčki. I kî gű utépat. I ná trétiut dén kî voďskrésne.
NEDELJA. 11.
Ot Matθęa.
REčé Gospót prikáznata váa, omiása cárstvutu nebésnutu, edín čuvék cár, tóa štó saká da číne isâp sôs ezmikjárite mu. I ká zafatí dá slága, mű dunesôa edín štó mű dlažúvaše déset hiliádi talánte. I ká némaše dá i pláti, puveljá Gospodýnut mu dá [p058] sá prudáde, i ón, i žénata mu i décata mu, i sâtu štó ímaše, i dá sá pláte bórčut. I padná úbo ezmikjárut tóa mű sa puklonnűvaše, i véleši: Gospodýne, pótarpí ma, i dá tî i dádam sîte. I sá umilostívi Gospodýnut ezmikjárut tóa, i gű pustî, i mű arizá i bórčut mu, i ká ispanná nâdvor ezmikjárut tóa, naďdé edín ut družínata mu, tóa štó mű dlažúvaše stó dynáre, i ká gű fatî mű dadé zôr, i véleši: dáď mi tîe déka mî dlažűvaš. Padná úbo drugárut mu ná nôzité mu, i gű môleši, i véleši: pótarpí ma, i sîte dá tî i plátam. I ón nékeši, amí utîde i gű kladé vnátre uf haψanáta, dűri dá pláti bóču mu. I ká vidôa družínata mu tîe štó sá činîa, sá nažalˇáa mnógu, i duďdôa, i i kažáa ná Gospodýnut mu, pűdrôbnu sîte štó sá činîa. Tógaď gű vikná Gospodýnut mu, i mű véle: šiďrét ezmikjárin, ˇáze tî arizâh sât tóa bórč zaštó [p059] mî sá molí. Né trebűvaše i tí dá pužálˇaš družínata ti, katű ká tá pužaljáh i jáze :- I sá nalˇutí Gospodýnut mu, i gű pridadé ná máčnicite, dűri dá dáde sát mu bórč. Taká i Tátku mi Nebésniˇut, kî číne ná vâs, akű né próste ut sárce sékuď gréšbite ná brát mu, štó mű greší.
NEDELJA. 12.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, mlát nékuď duďdé ná Iisűsa sá klánneši ná négu, i mű véle: Didáskale blagíi, štó dubrô dá čínam, dá ímam žívot véčni. I Iisűs mű véle: štó mî véleš blâg, níkuď né e blâg, sâlde edín bóg, amí akű sákaš dá fléziš ná živótut, čúvaď naráčbite, mű véle, kóe? i Iisűs véle, katű, dá né ubíeš, dá né skűrviš, dá né utkrádiš, dá né lažóvnu martyrísaš. Timisűvaď Tátku ti, i [p060] máďka ti, i dá milűvaš kumšíata ti katű sébesi. Mű véle ón, vîe sîte i čuvâh ut mládustá mi: štó mi líψa óšti. Mű véle Iisűs, akű sákaš dá sá číniš sfaršén, ódi, pródaď, sâtu štó ímaš, i i dáď ná sirumásitu: i kî ímaš imáni ná Nébutu, i éla ódi pű méne. I mládiˇut, ká čú lakardíˇata, sî utíde nažalján: zaštó ímaše mnógu imáne. I Iisűs véle ná Učenícité mu: istína vî vélem, zaštó zengýnin máčnu kî fléze ná cárstvu Nebésnu. I pâk vî vélem, pólésnu é kamílata dá pumíne nîz ígleni úši, a né zengínut dá fléze uf cárstvu bóžie. I ká gű čúa Učenícité mu, sá začudía mnógu: i vélea, kóď úbo môže dá sá spâse. I kâ i vidé Iisűs, mű véle: vóa é nemóžn_ ná ljúditu, amí ná Bóga sá sîte móžni.
NEDELJA. 13.
Ot Matθęa.
[p061] REcé Gospót Prikáznata váa, béše nékuď čuvék stupân, tóa nasadí inó lôze, i gű zagradí ókulu, i iskupá vnátre uf négu štérna, i sozidé Kűlla: i gű dadé ná íspolu ná rabótnicite i sî utíde. I kôga nabliží vrémitu ná maksűlut, puští ezmikjárito mu ná rabótnicite dá zévat maξúlito mu. I rabótnicite ká fatía ezmikjárito mu, drűgi bîa, drűg utepáa, i drűg utepáa sôs kámeni. Pâk puští drűzi ezmikjáre póveki ut právnite: i činía i ná nîh pâk taká. I nápokom puští ná nîh Sŷn mu, véleši: kî sá usrámat ut Sŷn mi. Amí rabótnicite kâ vidôa Sŷn mu, rekôa megju nîh: vóa é mirasčíata, eláďte dá gű utépime, i dá záprime mirázut mu. I ká gű fatîa gű isvadîa nádvor ut lózitu, i gű utepáa. Kôga úbo dóďde Gospodýnut ná lózitu, štó kî číne ná [p062] rabótnicite tîe. Vélet ná négu: vîe lóšite kî i rasîpe ut zlô na zlíni, i lózito mu kî gű dáde ná íspolu ná drűzi rabótnici, deká dá mű dávat maξúlut ná vrémito mu. Mű véle Iisűs: nékuď pât né ste peˇáli ná pisánietu, kámenut tóa štó poudîa máďstoritu, vóa sá činí, gláva ná kjúšitu: ut Bóga sá činí vóa, i é čúdno ná óčite vášite.
NEDELJA. 14.
Ot Matθęa.
REčé Gospót prikáznata váa. Omiása cárstvu Nebésnu, edín čuvék cár, tóa štó pravî sfátbi ná Sŷn mu. I puští ezmikjárito mu, dá vîkat kalesánitu ná sfátbite, i nekjáa dá dóďdat. Pâk puští drűzi ezmikjáre, i mű véle: kažéďte ná kalesánite: étu: deká ručókut mi isgotfîh, ˇjúncite mi i ranétite sá zakláni, i sîte sá gutóvi, [p063] eláďte ná sfátbate. I óni katű dá sá lenía, drűg utîde ná nîvata mu, drűg pű pragmatíata mu. I drűzite fatía ezmikjárito mu, i i pcűa. I ká i čú cárut, sá naljutí: i puští vóďskata mu, i rasipá ubíďcite tîe, i Grádut mu gű raskupá. Tógaď véle ná ezmikjárito mu, sfátbata é gutóva, amí kalesánitu né béa dustóďni. Odéite úbo ná pátištata, i kólku náďdite kalesáďti i ná sfatbata. I ká izlegôa nádvor ezmikjáritu tîe ná pátištata sobráa kólku naďdôa, lôši, i árni: i sá napalní sfátbata kalesáni. I Cárut ká flezé dá vîde tîe, deká sédea ná trapézata, vidé támu edín čuvék, stó né nóseši rűbi zá sfátba. I mű véle: prijátile, ká flezé tűa, štó némaš rűbi zá sfátba, i ón mlakná. Tógaď kažá cárut ná ezmikjárito mu: varcéďte mu ráci i nôzi, i krenéďti [p064] gu, i gű kladéďte ná temnínata nadvornéšnata: támu kî bîde plakánitu i karcánitu ná zábitu. Zaštó mnógu sa kalesánitu amí mâlce izbránitu.
NEDELJA. 15.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vréme. Zakónnik nékuď duďdé ná Iisűsa, gű pitá, i gű dokimasűvaše, i véleši. Didáskale: kóe naráčba é póguléma uf zákonut? I Iisűs mű rečé: dá vozljúbiš Góspuda bóga tvoegó sôs sátu ti sárce, i sôs sáta ti dűsja, i sôs sîte ti pómisli. Váa é právnja i guléma naráčba. I ftóra katű ná váa é: dá vozljúbiš kumšíata ti katű sébesi. Ná vîe dvéte naráčbi sât Zákon i Profítitu vísat. I ká sá sobráa Farisęitu, i pitá Iisűs. I véleši: štó vî gléda zardí Hristós, ná kóď é Sŷn? mű vélet, [p065] ná Davíd. Mű véle kâk úbo Davíd kôga profitevsűvaše sôs Sfetíut Dűh gű véle Gospodín, i véleši. Rečé Gospót ná Gospot móď: sédi ut désnutu mi dűri dá kládam dušmánitu ti stápka ná nózitu ti. Akű úbo Davíd gű véle Gospodín, kâk é Sŷn mu. I níkuď né móžeši dá mű puvárne lakardía: néto smeˇá níkuď ut tóa dén pâk dá gű pîta véki.
NEDELJA. 16.
Ot Matθęa.
REčé Gospót prikáznata váa. Nékuď čuvék sákaše dá sî óde, vikná ezmikjárito mu, i mű pridadé imánitó mu. I ná drűg dadé pét talánta, i ná drűg dadé dvá, i ná drűg dadé edín: ná sékuď sprutí sýlata mu: i sî utîde uf čásut. I tóa štó zé péttu tálanta, ká utîde rabotí sôs tîe, i činí drűzi pét talánta. Taká i tóa, štó zé dváta, isdubî [p066] i vóa drűzi dvá. Amí tóa štó zé idínjut, ká utîde iskupá zémljata, i zakupá srébrutu ná Gospodýnut mu. I nápokom sôs mnógu vrémi, i duďdé Gospodýnut ná tîe ezmikjáre, i číni isâp sôs nîh. I duďdé tóa deká zé pétte talánta, i dunesé drűzi pét talánta, i véleši: Gospodýne, pét talánta mî dadé, vîdi, étu drűzi pét talánta isdubîh sôs nîh. I mű véle Gospodýnut mu. Áren ezmikjárin blâg i vérne, ná málce sá činí uveruvân, kî tá naméstam ná mnógu: flézi uf rádusta na Gospodýnut ti. I duďdé i tóa štó zé dváta talánta, i véle: Gospodýne, dvá talánta mî pridadé, étu drűzi dvá talánta isdubîh sôs nîh: Mű véle Gospodýnut mu: Áren ezmikjárin blág i uveruváne: ná málcitu sá činí uveruvân, ná mnógutu kî tá naméstam: flézi uf rádusta ná Gospodýnut ti. Duďdé i tóa, štó zé idýnjut talánt, i véle: Gospodýne, jáze tá puznâh [p067] óti sî čuvék lˇjút, žníeš támu déka né si sejál, i isberűvaš támu déka né si raspoletál. I katű dá sá uplašíh, utîduh tá zakupâh talántut ti uf zémljata: vîdi: ná deká ímaš tfóďtu. Otveštá Gospodýnut mu: i mű véle, ô lóš ezmikjárin i lenlíve, znáeši otí žníam ˇáze támu deká né sejáh, i soberűvam támu déka né raspoletâh. Trebűvaše úbo dá dádiš ná záem srébruto mi ná saráfitu: i ká kî dóďdes jáze, kî zémeh móďto sôs fáďda. Ziváďte úbo ut vóa talándut, i gű dadéďte ná tóa štó íma désettu tálante. Zaštó sékuď deká íma, kî mű sá dáde, i kî artardísa, amí ut tóa deká néma, i tóa deká íma, kî sá zémi ut négu. I vóa nepotrébniˇut ezmikjárin, farléďte gu nádvor ná temnínata nadvornéšnata: támu kî bîde plakánitu i karcánitu ná zábitu. I ká rečé vîe: vikná: i kažá, tóa deká íma [p068] úši dá slűsja, néka slűsja.
NEDELJA. 17.
Ná Hananéa.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vréme, Ké ispanná Iisűs ná méstata Týrcki i Sidôncki. I étu idná žéna Hananeďka, deká ispanná ut sýnoritu tîe, gű vîkaše, i véleši: Gospodýne, Sŷn ná Davíd, pužálaď me, kérka mi lóšu besnűva. I ón né mű otveštá lakardía, i duďdôa Učenícité mu, i gű môlea, i vélea: ispuští a zaštó vîka pű nâs. i ón otveštá, i rečé: jáze né sam puštén, sâlde ná ófcite zagubénite ná kúkjata Israíluva. I óna ká duďdé, mű sá puklonní, i véleši: Gospodýne, pómoží mi. I ón mű otveštá: né e árnu dá zémi nékuď lébut ut décata, i dá gű fárle ná kučínjata. I óna rečé: istína Góspodi, zaštó [p069] i kučencíneta jádat ut ránkite, déka págjat ut trapézata ná Gospodýnite mu. I otveštá Iisűs i mű rečé: ô žéno, guléma é vérata ti, néka tî sá číne ká sákaš, i sá islekuvá kérka mu ut tóa saát.
[p070] LUKI.
NEDELJA. 1.
Ot Lukí.
NÁ tóa vréme. Stôeši Iisűs prí Giôlut Gennisarécki. I étu dvé sjáďki déka stôea uf Gjólut: i ribáritu ká islegôa ut sjáďkite isplaknűvaa mréžite. I Iisűs flezé uf iná ut sjáďkite, [p071] táa štó béši ná Símon, i mű sá molî dá gű utdaléče trôa ut zémljata: i senná i účeši ljúditu ut sjáďkata. I ká pavsá dá zpurűva, rečé ná Símon: ódi pónádlabóku, i farléďte mréžite vi dá fátite ríbi. I otveštá Símon? i mű véle: Didáskale, sâta nókja sá mačíhme, tá né fatíhme níštu: amí séga sôs lakardíata ti dá fárlam mréžite. I ká činía vóa, zatforía mnógu bís bróď ríbi, deká mrézjata mu sá rasčesnúvaše. I nákymnáa ná družínata mu déka béa uf drűgata sjáďka, i duďdôa, i napalnîa i dvéte sjáďki, tólku deká sákaa dá putónat. I ká vidé vóa Símon Pétar, panná ná kulénata Iisűsuvi, i véleši: Gospodýne, íspanni ut méne, zaštó jáze sâm čuvék gréšen. Zaštó i fatí pótres, i vóa Pétar i drűzite sîte, štó béa záďno sôs négu, zardí lôvut ná ríbite. Taká i Iákova [p072] i Ioánna Sýnuvite ná Zevedéa, tîe štó béa urtáci sôs Símon, i véle Iisűs ná Símon: nîm sá bói, utséga náka kî lôviš ljúde, žívi. I ká isvadía sjáikite ná zémljata, i ustavîa sîte, i utídua pű négu.
NEDELJA. 2.
Ot Lukí.
REčé Gospót, katű ká sákate da vî čínat ljúditu, taká činéďte i vîe ná nîh. I aku milűvate tîe štó vá milűvat, štó dárba ímate, zaštó i gréšnite milűvat tîe štó i milűvat. I akű čínite árnu ná tîe štó vî čínat árnu, štó dárba ímate, zaštó i gréšnite vóa čínat. I akű zaďművate ná tîe ut tîe štó ímate niét dá i zémite pâk, štó dárba ímate, zaštó i gréšnite ná grésni pucaďművat, dá vospriémnat rávnu. Amî vîe miluváďte dušmanito vi, i mű [p073] činéďte árnu, i pucaďmuváďte i ním undisáďte níštu ut vóa: i kî bîde plátata vi mnógu, i kî sá čínite sýnuve ná vísniut, zaštó vóa é blâg ná neblagudárnite, i siďréte. Činéďte se úbo i vîe milostívi, katű ká é milostîv i Tátku vi.
NEDELJA. 2.
Ot Lukî.
NÁ tóa vrémi, utîde Iisűs ná idín Grát deká gű vélea Naḯn: i záďno sôs négu ódea i Učeníci mnôgu: i kalabalák mnógu. I ká nabližía ná pórtata ná Grádut, étu i isvágjat idín martóvic: i tóa béši sýn edynorôden ná máďka mu, i óna vduvîca: i narôd mnógu béše záďno sôs néˇa. I ká ja vidé Gósput, mű dumilé zá néˇa: i mű véle: ním plákaš. I utîde blîzu, i fatî ódarut, i tîe deká gű darčéa zastanáa, i rečé ná umrénjut: ô mláde ná tébe véljam, stáni gôre. I [p074] umrénjut staná i senná, i zafatí dá zpurűva, i gű dadé ná máďka mu. I strâh gulém i fatî sîte, i pruslávia Bóga: zaštó gulém Profítin staná ná rôdut ni, i zaštó Bóg puglenná ljúdito mu.
NEDELJA. 4.
Ot Lukî.
REčé Gospót Prikáznata váa. Izlezé sejáčut dá sée sémito mu, i támu déka séeši, drűgu panná ná pátut, i sá istapká, i pilíštata nebésnite gű izedôa. I drűgu panná ná pátut, i kâ isnikná sá isuší, katű dá néma vlâga. I drűgu panná vnátre uf tránitu, i katű dá izníknat záďno sôs tránitu gű udavîa. I drűgu panná ná zémljata árnata i iznykná, i činí rôd štó káta. I Učenícite mu gű pítaa, i vélea: štó kî káže prikáznata váa. I Iisűs rečé: ná vâs sá dadé dá puznávate [p075] táďnite Móžie ná cárstvutu, amí ná drűzite zpurűvam sôs prícti, dá né vîdat gledáďke, i gledáďke dá né vîdat. I Prikáznata é váa: sémitu é lakardíata Bóžie. I tîe deká sá sejáni ná pátut, sá tîe štó slúsjat: nápukom óde diávolut, i krenűva lakardíata ut sárcito mu, dá né verűvat i sá spásat. I drűzite déka sá sejáni ná pátut, sá tîe, tîe kôga čúat sôs rádus priiművat lakardíata: amí vîe kóren némat, i tîe uf mâlce vrémi verűvat, i kôga dóďde beljá utdalečúvat. I tóa déka panná uf tránitu, sá tîe deká čúa lakardíata, i ut pečálbite ná sfétut, i ut imánitu, i ut naslaždénitu ná živótut sá udavűvat, i né čínat rôd. I tóa déka panná ná zémljata árnata, sá tîe, tîe štó čúa lakardíata bóguva, i ja čúvat vnátre uf sárcitu árnutu i blágutu, i sôs tarpénitu čínat rôd. Vîe ká účeši vîkaše: kóď íma úši dá slűsja, néka slűšja:
[p076] NEDELJA. 5.
Ot Lukî
REčé Gospót, nékuď čuvék béše bogátin, i sá ublečúvaše carvéni i výssini rűbi, i sá veséleši ná sékuď dén sfétlo. I ímaše i idín siromâh ímitó mu Lázar, i tóa béše farlén pręt vrátata mu pálen ráni. I pytimísaše dá sá nájáde ut rónkite deká págjaa ut trapézata ná bogátinut, amí i kučínjata ídea i lýžea ránite mu. I duďdé vrémi i umré siromáut, i gű zéa Ággelitu, i gű utnesôa ná pázvata Avraámjuva: i umré i zengínut i sá zakupâ. I vnátre uf pékolut ká sá naôgjaši ná mákite: sî krená óčite i vidé Avaraáma ut daléku, i Lázara uf pázvité mu. I vóa vikná, i rečé: Ô Tátko Avraáme puzjálaď ma, i pűšti Lázara, dá putópi kráita ná prástut mu uf vôdata dá rasláde jazíkut mi, zaštó sá mâčam vnátre uf ógenut [p077] vóa. I Avraám mű rečé: ô čédo, smýsli, zaštó tí sî zé dubrínité ti ná živótut ti, i Lázar tákožde zlínite: i séga vóa sá môle, i tí sá zjalˇúvaš. I návrâs sîte vîe, megjű váze i ná nâs îma guléma própast, zardí dá né môžat tîe deká sákat dá zamínat, uttűa ná vâs, néto tîe déka sá uttámu, dá zaminúvat ná nâs. I ón rečé: tî sá môlam úbo, ô Tátko, dá gű pűštiš ná kűkjata Tátkuvata mi. Zaštó ímam pét bráte, dá mű martyrísa vîe, dá né dóďdat i óni ná méstutu vóa ná mákata. Mű véle Avraám: ímat Mo˙séa i Profítitu, néka slűsjat nîh. I ón rečé: né, Tátko Avraáme, amí akű óde nékuď ut umrénite ná nîh, kî sá pukájat. I Avraám mű rečé: akű Mo˙séa i Profítitu né slűsjat, nétu akű užuvée nékuď ut umrénite kî gű verűvat.
[p078] NEDELJA. 6.
Ot Lukî.
NÁ tóa vrémi, kôga utîde Iisűs ná sélutu Gadaríncku, gű sreté idín čuvék ut Grádut, tóa štó ímaše bésuve ut mnógu gudýni, i rűba ná sa ublečúvaše, i uf kűki né zastanűvaše, amí ná grobíštata. I kâ vídé Iisűsa, vikná: i utîde i panná ná nózité mu, i sôs gulém glâs rečé: Iisűse Sŷne Bóžiď višnago, štó ímaš dá číniš sôs méne, tá môlam nímo má máčiš. Zaštó naračá ná dűhut néčístiˇut dá izléze ut čuvékut: zaštó mnógu gudýni gű darčé: i sá varcúvaše sôs synčíre, i sôs klápi gű čúváa: amí ón séčeši varcuvánitu, i sá isterűvaše ut bésut ná pustínite mésta. I Iisűs gű pitâ, i rečé: štó é ímitó ti? i ón rečé: legeón: zaštó mnógu bésuve flegôa uf négu. I gű môleši dá né i puvélja dá ódat uf [p079] dlabókutu. I támu ná planínata ímaše stádu ut právci déka páseši, i gű môlea dá mű dáde ízin dá flézat uf tîe, i mű dadé. I kâ izlegôa bésuvitu ut čuvékut, flegôa uf právcitu: i kinisá stádutu tóa ut brégut uf gjôlut: i sá udavî. I kâ vidôa pastíritu tóa štó sâ činí, begáa, i utîdua ná Grádut, i ná nîvite, i kažáa gi: I ljúditu ispannáa dá vîdat tóa štó sá činî, i duďdôa ná Iisűsa, i naďdôa čuvékut déka sédeši, ut tóa štó ispannâa bésuvite, ublečén, i razumén ná nôzite Iisűsuvi: i sá uplašía. I tîe štó gű vidôa gű rekôa ná nîh, kâk bésniut utkinâ. I sfétut sât ut stránite Gadaríncki molîa Iisűsa, dá ispánni dá sî óde ut nîh: zaštó ímaa gulém strâh: i ón flezé uf kórabut, i sá varná nácat. I čuvékut tóa, [p080] ut tóa štó izlegôa bésuvite, sá môleši ná Iisűsa, dá bíde sôs négu, amí Iisűs gű ispuští, i véleši. Várni se dôma ti, i prikažúvaď kólku tî činî Bóg, i utîde pű sât Grât i prikažúvaše kólku mű činí Iisűs.
NEDELJA. 7.
Ot Lukí.
NÁ tóa vrémi, čuvék Nékuď duďdé ná Iisűsa ímitó mu Iáir, i vóa béše Napréžen ut sôborut, i panná ná nôzite Iisűsovi, i gű môleši dá óde uf dôma mu. Zaštó ímaše iná kérka samorôdna, dű dvanáďset gudíni, i óna umré. I támu déka ódeši Iisűs, kalabalákut ut ljűditu gű stesnűvaa. I iná žéna táa štó ímaše tečéni ut krâf dvanáďset gudíni, i pűarčí sâtu mu imáne pű ekimčíďte, i né možé ut níkuď dá sá izlekűva. Ká nabliží zât négu, fatî [p081] kráďta ná rűbatá mu: i uf čásut zastaná tečénitu ná kráfta mu. I Iisűs rečé: kóď é tóa deká mâ fatî, i katű dá sá utrečúvaa sîte, véle Pétar i tîe deká béa sôs Pétar: Didáskale ljűditu tá sténat i tâ stesnűvat, i véleš kóď é štó mâ fatí. I Iisűs rečé: nékuď má fatí, zaštó jáze pikasâh sŷla deká izlezé ut méne. I ká vidé žénata óti né gu lažá, duďdé putreséna, tá panná ná nôzite Iisűsuvi, i zardí kóe rabôta gű fatî, mű kažá pręt sîte ljűde, i ká sa islekuvâ uf čásut. I Iisűs mű rečé: ô kérko ímaď gaďrét, vérata ti tá utkiná: ódi sôs dubrô. I kôga Iisűs óšti véleši lakardíata: íde idín ut pervosobórnikut, i mű véle, óti umré kérka ti, nîm zadévaš Didáskalut. I Iisűs kâ gű čú, otvéšta i mű rečé: nîm sâ bóiš sâlde verűvaď, i kî utkýne. I ká flezé
[p111] désettu, zafatîa dá sá ljűtat, zardí Iákova i Ioánna. I Iisűs ká i vikná, véle ná nîh: znáďte zaštó tîe déka tráčat dá Puvéljat jazícitu, i zaptisűvat: i gulémite i puvéljat vîe. Amí ná vâs né ke bîde taká: amí kóď sáka dá sá číne pógulém ut vâs, kî vî bîde esmikjârin. I kóďtu ut váze sáka dá sá číne prâven, kî bîde esmikjârin ná sîte. Zaštó Sýnut čuvéčki né duďdé dá mű čína ismét, amí dá číne ismét, i dá dáde dűsjata mu utkupénie zá mnozína.
SABUTA
Ná Lázar.
Ot Ioánna.
NÁ tóa vrémi. béši nékuď bôlen Lázar ut Viθanía, ut sélutu ná María i ná Márta ná séstra mu. I María béši deká pumažá Góspuda mŷro, i sôs kôsite mu izbrisjâ nózite mu, ná táa brát mu Lázar béši [p112] bôlen. Puštía úbo séstrité mu ná négu, i vélea: Gospodýne, vîdi tóa štó milűvaš, ón buledűva. I Iisűs kâ gű čú, kazjâ: váa bólka né e zá umréš, amí é zardí slávata Bóžie, dá sá pruslávi Sŷn Bóžie zardí nîz néˇa. I Iisűs milűvaše Márθa, i séstra mu, i Lázara. Kâk čú úbo óti é bólen, tógaď zastaná ná méstutu déka béši dvá déna. Ot vîe nápokom véle ná Učenícite: néka ódime pák ná Iudęa. Mű vélet Učenícite: Didáskale, séga tá sákaa Iudéitu, sôs kámeni dá tá utépat, tá pâk ódiš támu. I Iisűs otveštá: né sa dvanáďset saáte ná dénut? kóď óde dénnut, né sa sopnűva: zaštó gléda vîdelutu ná sfétut vóa. Amí kóď óde nókjata, sá sopnűva: zaštó néma vîdelutu ná sébesi. Vîe rečé: i nápukom ut vóa mű véle: Lázar priˇáteljut ni zaspá: i ódam dá gű rasbűdam. I Učenícite rekôa: Gospodýne: akű zaspá, kî stáni. I Iisűs [p113] mű kažá zardí umréšut mu, i ná nîh mű sá vidé, zaštó zardí zaspánitu ná sónut véle. Tógaď úbo mű kažá jáve: Lázar umré. I sá radűvam zardí váze, dá verűvate zaštó jázi né béh támu, amí néka ódime ná négu. I Θomâ štó sá véleši bliznák, rečé ná Učenícité mu: néka ódime i nîe dá úmremi sôs négu. Kôga úbo utîde Iisűs, gű naďdé deká ímaše blízu četíri dní uf gróbut. I Viθanía béši blízu ná Ierusalím dű petnáďset stádia. I mnozína ut Iudéďte utîdua ná Márθa i ná María, dá i rastážat zardí brát mu. Márθa úbo kâk čú zaštó íde Iisűs, gű prisreté: amí María sédeši uf dôma. Márθa úbo rečé ná Iisűsa, Gospodýne: akű béši tűa brát mi né ke úmreši. Amí i séga znám, óti kólku pűsákaš ut Bóga, Bôg kî tî i dáde. Mű véle [p114] Iisűs: kî voďskrésne brát ti. Mű véle Márθa: znâm óti kî voďskrésne ná voďskresénitu ná napokóšniut dén. Mű véle Iisűs: jáze sâm Voďskresénitu i Živótut: kóď verűva ná méne, i akű úmre, kî živűva. I sékui čuvék štó živűva i verűva ná méne, né umîra uf vékut, verűvaš vóa. Mű véle Márθa: istína Gospodýne: jáze veruvâh: óti tí sî Hristós Sŷn Bóžie: deká íde ná sfétut. I ká rečé vîe, utîde tá vikná, María séstra mu skrýšnu, i mű rečé: Didáskalut é tűa, i tá vîka. Óna ká gű čú, staná skóru, i utîde ná négu. I Iisűs óšti né béši dóšel ná sélutu, amí béši ná méstutu déka gű prisreté Márθa. Iudęďtu úbo deká béa sôs néˇa uf dôma , i ja rastažűvaa, kâ vidôa María zaštó staná skôru i izlezé nádvor, utîdua pű néa, tráčea, zaštó ódi ná gróbut, [p115] dá pláka támu. María úbo ká utîde támu déka béši Iisűs, i gű vidé, panná ná nôzité mu, i véleši: Gospodýne, akű béši tűa né ki úmresi brát mi. Iisűs ká ja vîde štó plákaše, i Iudęitu štó béa záďno i plákaa, zabulé dűsjata mu. I rečé: déka gű kladóhte, mű vélet, Gospodýne: éla tá vîdi. I Iisű puští sâlci. Vélea úbo Iudęitu: vîdi kâk gű milűva. I nékui ut nîh kažáa: vóa deká utforí óčite ná slépiut, né môžeši dá číne i vóa, dá né úmre vóa. I Iisűs pâk sténeši uf sébesi, utîde ná gróbut: i beši péštera, i vrâs néˇa léžeši kámen. I véle Iisűs: krenéďte kámenut, mű véle séstrata ná umrénjut Márθa: môže dá smárde, zaštó íma četíri dní. Mű véle Iisűs: né tî rekôh, óti akű verűvaš, kî vîdiš slávata Bóguva. Krenáa úbo kámenut uttámu, deká léžeši umrénjut. I Iisűs krenná óčité mu gôre, i [p116] rečé: Tátko, blagudárem ti, óti má slusjáš. I jáze znâm óti sékuď pât má slűsjaš: amí zardí ljűditu štó stoˇat ókulu rekôh, zardí dá verűvat óti tî mę puští. I ká rečé vîe, sôs gulém glâs vikná: Lázare, íspanni nádvor. I ispanná umrénjut, varcáni nózité mu i rácité mu sôs luríi i lícito mu sôs ríza varcánu: mű véle Iisűs: utvarcéďte gu, i gű ustavéďte dá óde. I mnozína ut Iudéite deká duďdôa ná María, vidôa tîe deká činí Iisűs, i veruvâa ná négu.
NEDELJA.
Ná Vrábnica.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, kôga nabliží Iisűs ná Ierusalím, i duďdôa ná Viθsfagî ná Planínata Eleôncka, tógaď Iisűs puští dvá Učeníci, i rečé ná nîh. Odéďte ná Sélutu štó e prét vâs: i uf čásut kî náďdite iná mágarica varcána i inó párle záďno sôs néˇa: otvarcéďte [p117] i mî i duneséďte. I akű vî káži nékuď néštu, ki kážite, óti ná Gospodýnut mu mű trebűvat: i uf čásut kî i púšti. I vóa sâtu sá činí dá sâ pláti tóa, déka sá zpuruvâ zardí nîz Profítut, deká véle. Kažéďte ná kérkata Siónuva: étu, Cárut ti deká tî íde krótka, i vjahnát návrâs mágaritu, i ná párlitu détitu ná pódjarémnicata. I kâ utîdua Učenícite, činía katű ká i puvelé Iisűs. I dunesôa magarícata i párlitu, i kladôa gôre rűbite mu, i gű kačía návrâs tîe. I póvekitu ljűde sî pustelˇúvaa rűbite mu ná pátut, i drűzi séčea véďki ut dárvjata, i pusteljűvaa ná pátut. I ljűditu déka ódea nápret, i tîe déka ódea pű nîh, vîkaa, i vélea: Osanná ná Sŷnut Davíduf: blagoslovén tóa štó íde uf íme Góspuduvu: Osanná vô víšnih. I kôga flezé vnátre uf Ierusalím, sá putresé sát [p118] Grát, i véleši: kóď é vóa. I ljűditu vélea, vóa é Iisűs Profítut, deká é ut Nazarét ná Galiléa. I ká vidôa Vladícitu, i Knižóvnicite čúdbite, štó činí, i décata deká vîkaa uf Cárkvata, i vélea: Osanná Sýnut ná Davíd, sá naljutía. I mű rekôa: čúeš štó vélet vîe? i mű véle Iisus: istína? né ste pejáli níkuďpât, óti ut ústite ná décata, i ut tîe štó cícat sî sfaršíl hfálba. I ká i ustavî izlezé nádvor ut Grádut, utîde ná Viθanía: i kuntisá támu.
NEDELJA
Ná Vrábnica. ná liturgía
Ot Ioánna.
PÓnápret ut šes dní ná Vilígden duďdé Iisűs ná Viθanía, támu deká Lázar umré, tóa štó gű voďskresná ut umrénite. Mű pravîa úbo vičéra támu, i Márθa číneši izmét: i Lázam béši idín ut [p119] tîe déka sédea ná trapézata záďno sôs Iisűsa. María úbo zivâ iná lítra nárda rétku mnogocénu, i pumažá nôzite ná Iisűsa, i sôs kósisite mu i isbrisjá: i kúkjata sá napalní ut myrésmata ná mýrotu. Véle úbo idín ut Učenícité mu, Iúda sýnut ná Símon Iskariótut, štó sákaše dá gű pridáde. Zaštó né sa prudadé vóa mýro zá trístotíni dináre, dá sá dáde ná siromâsitu. I vóa gű rečé: né óti ímaše gríža zá siromásitu, amí zaštó béši aramía, i dárčeši késitu, i zapîraše tîe štó klávaa. I Iisűs mű rečé: óstavi ˇa zaštó gű čuvá ná dénut ná zakupánitu mi. Zaštó siromásitu i ímate sékuď pát sôs váze, amí méne sékuď pát né ma ímate. I mnógu sfét ut čufútitu naučía óti támu é, i duďdôa né sâlde zá Iisűsa, amí dá vîdat i Lázara tóa štó gű voďskresná ut umrénite. I Vladíčite činîa niét, dá utépat [p120] i Lázara. Zaštó mnozína ut čufútitu zardí Lázar sá parakinisűvaa ódea, tá verűvaa ná Iisűsa. Drűgjut dén mnógutu sfét deká utîde ná Práznikut ká čúa, óti íde Iisűs ná Ierusalím. Zivâa váďa ut hurmí, i izlegôa dá gű prisrétat, i vîkaa: Osanna: blagoslovén tóa štó íde uf íme Góspoduvu, cárut ná Israíl. I Iisűs naďdé inó magarénce, i senná vrâs négu, katű ká é napisánu. Ô kérko ná Sión ním sá bôiš, étu, Cárut ti deká íde vjahnát návrâs párlitu ná magarícata. I vîe né i puznáa Učenícite mu utpérvu: amí kôga sá pruslavî Iisűs, tógaď smislîa, zaštó vîe béa pisáni zardí négu, i vîe činía ná négu. Sfétut úbo martyrisűvaše štó béši sôs négu, óti vikná Lázara ut gróbut, i gű voďskresná ut umrénite. I zardí tóa gű prisretôa ljűditu, zaštó čú óti činí ón vóa nišján.
Utpérvu béši réčta, i réčta béši sôs Bóga, i Bóg béše réčta. Vóa béše utpérvu sôs Bóga. Sîte rabóti zardí nîz lakardíata sá činía, i bîz négu né sa činí níkue ut kólku sá činía. Uf négu béše živót: i zivótut [p002] béše sfétut ná ljúditu. I sfetílutu uf temnínata sféti, i temnínata né gu rasbrá. Sá činí edín čuvék puštén ut Bóga, ímitó mu Ioánn. Vóa duďdé ná martyría dá martyrísa zardí sfetílutu, dá verűvat sîte zardí nîz négu. Né béše ón sfetílutu, amí dá martyrísa zardí sfetílutu. Béše vîdelutu istínckutu tóa štô prosfetűva sékuď čuvék štó íde ná sfétut. Ná sfétut béše: i sfétut zardí nîz négu sá činí: amí sfétut né gu puzná. Ná sfóďte mu duďdé, i sfóďte mu né gu priáa. I kólku gű priáa ná nîh dadé puvélja dá sá čínat čéda Bóžiď, síréč, ná tîe štó verűvat ná ímito mu. Tîe štó néto ut kráv, néto ut sakánitu ná snágata, néto ut sakánitu čuvéčku, amí ut Bóga sá rodía. I réčta sá činí snága i sá zasidé uf nâs, i vîdohmi slávata mu, [p003] sláva katű ná sŷn edinoróden ut Tátkutu, Pálen dárba i istína. Ioán martyrisá zardí négu, i vikná i kažá: vóa é deká íde pű méne sá činí prét méne: zaštó mí béše pónapréšen. I ut ispolnénitó mu nîa sîte priéhmi, i zimáhme dárba vrâs dárba. Zaštó zákonut sá dadé zardí nîz Mo˙séa, amí dárbata i istínata sá činí zardí nîz Iisűs Hristós.
Sfetóˇu i Velíkoˇu Nedélˇu Páski ná Večérniju.
Ot Ioánna.
Béše dóckana ná tóa dén právniut ut sédmicata, i béa vrátite zatforéni, támu déka béa Učenícite sobráni zardí stráhut Iudéďcki, duďdé Iisűs, i zastaná pűsréde, i véle ná nîh, mîr ná vâs. I ká kažá váa lakardía, mű pukažá rácité mu i rebruto mu, i Učenícite sá zaraduváa [p004] ká vîdoa Góspuda. I Iisűs pák mű kažá: mîr ná vâs: ká má puští Tátku, i ˇáze pűštam vázi. I ká rečé vóa, duďná ná nîh, i rečé: zimáďte Dűh Sfetíi. I ná kógutu gréhuvite próstite, sá prusténi, i ná kógu záprite sá zapréni. I Θomâ štó sá véliše bliznák, edín ut dvanáďste, né béše sôs nîh, kóga duďdé Iisűs. Mű vélea úbo drűzite Uceníci: vîdohmi Góspuda. I ón mű rečé: akű né vîdam ná rácité mu nisjánite út karfíite, i akű né kládam prástut mi ná nisjánite ut karfíite, i akű né kládam rákata mi ná rebruto mu, né ke verűvam.
Punidélnik ná Vilígden.
Ot Ioánna.
Bóga níkuď nékuď pât né gu vidé: edinoródniut Sŷn, štó é uf pázvata ná Tátkutu, ón gű razrečé. I váa é martyríata ná Ioánna, kóga puštîa [p005] čifútitu ut Ierusalím Pópuve i Levḯte, dá gű pítat tí kói si. I omologisá, i né sa utfarlí: martyrisá, i rečé óti né sam ˇázi Hristós. I gű pitáa: štó si úbo, Ilía li si tý? i véle né sam, Profítut li si, i otveštá, né. I mű vélet: kói si úbo, dá dádime ótvet ná tîe deká ná puštîa: štó véleš zardí sébesi. Rečé ˇáze sâm glásut ná tóa deká víka vnátre uf pustíni: ispravéďte pátut Gospodýnuf, kâk rečé Isaḯa Profítut. I pušténite béa ut Fariséďte. I gű pitáa: i kažáa, zaštó úbo krástiš, katű né si tí Hristós, néto Ilía, néto Profítut. Ioán otvestá, i rečé: ˇáze krástam uf vóda: amí tóa stóe pűsréde ná vâs, tóa štó vîe né gu puznávate. Vóa é štó íde pű méne, tóa štó sá činí prét méne, ná tóa štó ˇáze né sam [p006] dostóen dá utvárzam rémenut ná skórnatá mu. Vîe sá činía ná Viθavarán utsprótiva ná Iordána, támu deká Ioán krástesi.
Ftórnik ná Vilígden.
Ot Ioánna.
NÁ tóa vrémi Pétar staná i tarčé tá duďdé ná gróbut: i sá navidűva i gléda sámi rízite deká léžea: i sá varná názat, i sá čúdesi uf sébesi tóa štó sá činí. I étu i dvá ut tîe deká ódea tóa dén ná inó sélu, i tóa štó é daléku ut Ierusalím séiset stáda, ímitó mu Emmaús. I vîe zburűvaa megjű nîh zardí sîte vîe deká sá činía. I támu deká zpurűvaa i sá utbíraa, i sám Iisűs nábliží i ódeši sôs nîh. I óčité mu sá zapíraa dá né gu puznáˇat. I mű rečé štó sa lakardíite vîe štó zburűvate idín sôs drűg tűka deká ódite, [p007] i sté poílni. I otveštá edínjut ímitó mu Kleópa, i mű rečé: tí sám ká sédiš uf Ierusalím né znáiš tîe deká sá činía vnátre úf négu ná vîe déna. I mű véle kóe, I óni mű kažáa: rabótite štó sá činía zardí Iisűsa Nazoręut, tóa štó sá činí čuvék Profítin sýlen i ná rabóti, i ná lakardíi prét Bóga, i ná sîte ljúde. I kâk gű pridadóa Vladícite i napréšnité ni ná sádba umréšna, i gű krastosáa. I nîe sá nadévame óti vóa é štó kî otkíne Israíla: amí sôs vîe sîte trí déna sôs vóa dén íma vóa dén, utkâk sá činía vîe. Amí i nékue žéni ná zatresóa, tîe štó utídua ránutu ná gróbut. I ká né naďdéa Snágata ná Iisűsa, duďdóa i kažáa kâ vidóa i vidénie Aggélcku, i tîe Ággele vélet zá négu óti é žîv. [p008] I utîdua nékui ut tîe deká béa záďno sôs názi ná gróbut, i naďdóa taká kâ kažáa i žénite amí négu né gu vidóa. I ón mű rečé: ô bezúmni i téški ná sárcitu deká dá verűvate ná tîe sîte štó zpuruváa Profítitu. Né trebúvaše dá i páti vîe Hristós, i dá flézi uf slávatá mu. I ká zafatí ut Mo˙séa, i zaminá ut sîte Profíte, mű râsrečé rabótite deká sá pisáa zardí négu ná sîte pisánie. I nábližía ná Sélutu deká ódea: i ón sá činí kâk ódi pónádaléku. I gű silía, i vélea: óstani sôs nâs, zaštó umraknúva, i pumína dénut, i flezé vnátre dá ustáne sôs nîh. I kôga senná ón sôs nîh, zimâ hlébut, i gű blagoslovî, i sečé i mű dávaše. I tógaď mű sá otvoría óčite, i gű puznáa: i ón sá činí nevidén ut nîh. I kažáa megiű [p009] nîh: né béši li sárcitu ni isgurénu uf nâs kóga nî zburűvaše ná pátut, i kóga nî razrečúvaše pisániite. I óni ká stanáa tóa čás sá varnáa ná Ierusalím, i naďdóa sobráni idenáďste, i drúzite deká béa záďno sôs nîh. Deká vélea óti Gósput voďskresná istína, i sá javî ná Símon. I vîe dváta deká duďdóa prikažúvaa rabótite deká sá činía ná pátut: i kâ gű puznáa támu deka séčeši hlébut.
Sréda, ná Vilígden.
Ot Ioánna.
Ná tóa vrémi stóesi Ioán, i ut Učenícité mu dvá. I kâ vidé Iisűsa deká ódeši, véle: vídi étu jágnitu Bóguvu. I gű čúa dváta mu Učeníci deka kažá, i utídua pű Iisűsa. I Iisűs ká puzná, i kâ i vidé deká ódea pű négu, mű véle: Štó pálate, i óni mű kažáa: Ravví, [p010] (tóa štó kî káži razrečénu, Didáskale) déka živűvaš? I mű véle: eláďte i vidéďte, duďdóa i vidóa déka živűva, i ustanáa tóa dén pri négu: i béše kadé déset saáte ut dénut. Béši Andréa brátut ná Símon Pétar, idín ut dváta deká čúa ut Ioána táa lakardíˇa, i utídua pű Hristós. I vóa práven naďdé sfóut si brát Símona, i mű véle: naďdóhme Messía, tóa štó kî réči razrečénnu Hristós. I gű dunesé ná Iisűsa, i Iisűs ká gű vidé: kažá, tí si Símon Sýnut ná Ionâ: tí kî sá naréčiš Kifâ, tóa štó kî kaži Pétar. I ná utréšniut dén pâk pusaká Iisűs, dá ispánni nádvor ná Galiléa: i naóda Fílippa: i mű véle, éla pű méne. I Fílip béše ut Viθsaďdá, ut Grádut ná Andréa i Pétar. Fílipp naďdé Naθanaíla, i mű véle: tóa deká pisá Mo˙séa uf Zákonut i Profîti
[p028] mu Žénata, i utíde ná Grádut, i véle ná ljúditu. Eláďte dá vîdite edín čuvék deká mî kažá sîte kólku činîh: dá né e vóa Hristós. Ispannáa úbo ut Grádut: i ídea ná négu. I megiű vóa gű mólea Učenícité mu, i mu vélea, Didáskale jádi. Amí ón mű rečé: ˇáze ímam jáste dá jádam, tóa štó vîe né gu znáete. Vélea úbo Učenícite megiű nîh: dá né mű dunesé nékuď dá jádi? Mű véle Iisűs: móď jásti é, dá čínam vóljata ná tóa štó mâ pűští, i dá sfáršam rabótata mu. Né vélite vîe, óti óšti četíri mésice íma dű žétvata? já deká vî vélem: krenéďte óčite vi góre, i vidéďte nívite, deká sâ béli blízu zá žétfa. I tóa štó žnîe, zéva pláta, i béri i plót ná žívot véčni, dá sá radűva záďno tóa štó sée, i tóa deká žníe. Zaštó váa rabóta, istíncka é lakardíata, óti drűg é [p029] štó sée, i drűg štó žníe. ˇÁzi vâ puštíh dá žníete tóa, zátóa štó né sa mačíhte: drűzi sá mačía, i vîe duďdóhte i flegóhte uf mákata mu. I ut Grádut tóa mnógu ut Samarítitu veruváa ná négu, zardí lákardíata ná Žénata, deká martyrisá (i kažá) óti mî kažá sîte kólku činíh. Ká duďdóa úbo Samarítitu ná négu, gű mólea dá ustáni ná nîh, i ustaná dvá déna. I mnógu póveki veruváa zardí lakardíité mu. I ná Žénata vélea: óti véki né verűvame zardí lakardíite tfóďte: zaštó nîe sámi čúhme i vîdohme, óti vóa é istína Spâsut ná Sfétut Hristós.
NEDELJU. 6.
Slepóm.
Evággelie Útreni,
Voskrésno, 8.
Ná Liturgíi.
Ot Ioánna.
[p030] NÁ tóa vréme, Kâ zaminűvaše Iisűs vide čuvék štó béše slép ut ká sa rodí. I gű pitáa Učenícité mu, i rekóa: Didáskale, kóď sogreší, vóa ilí Tátkité mu, dá sá ródi slép. Otveštá Iisűs: nétu vóa isgreší, néto Tátkite mu: amí sá rodí slép, dá sá jávat rabótite Bóguvi ná négu. Ná méne trebűva dá čínam rabótite ná tóa deká má puští, dúri é dén: íde nókja kóga néto níkuď né móže dá rabóti. Kôga sâm ná Sfétut, sâm vídelu ná Sfétut. Vîe rečé, i pljuvná dóle i napraví kál ut pljúnkata mu, i pumažá kálta ná óčite ná slépjut. I mű rečé: ódi sá ísmiď ná Gúrnata Siloámcka, tóa štó kî reči, pustén, utîde úbo i sá ismí, i sá varná gledáke. Kumšíďte úbo i tîe deká gű glédaa pónápre óti béši slép, vélea: né e li vóa deká sédesi i próseši. Drúzi vélea [p031] óti vóa é, drűzi vélea mű miása, i ón véleši: óti ˇázi sam. Mű vélea: i kâk úbo sá utvoría óčité ti. Otveštá ón, i rečé idín čuvék štó gű vélet Iisűs, napravî kál, i kladé návrâs óčité mi, i mî rečé: ódi ná Gűrnata Siloámcka, i sá ísmiď, i utîduh i sá ismîh, i pruglenáh. Mű rekóa: i déka é tóa, mű véle: né znâm. I dunesóa ná Fariséite tóa, deká béši idnó vrémi slép. I kôga napravî Iisűs kálta, i utforí óčité mu, béše Sábuta. Pâk úbo gű pitáa Fariséite, kâk puglenná, i ón mű rečé: kâl kladé návrâs óčité mi, i sá ismîh i glédam. I nékui ut Fariséite vélea: vóa čuvék né e ut Bóga, zaštó né čúva Sábutata, drűzi vélea: kâk móži čuvék gréšen dá číne takvízi nisjáne, i béše taráf megjű nîh. Vélet pâk ná slépiut [p032] tí štó véleš zá négu, zaštó utforí óčité ti, i ón rečé: óti Profítin é. Né veruvá úbo Iudęite zardí négu, zaštó béši slép i puglenná, dűri ká viknáa Tátkite ná tóa štó puglená. I i pitáa, i rekóa: vóa li é Sŷn vi, deká véleti óti slép sá rodí, kâk úbo séga gléda. Tátkité mu mű otveštáa i rekóa: znáemi óti slép sá rodí, i óti vóa é Sŷnnut ni. Amí séga kâk gléda, né znáďme, ilí kóď utvorí óčité mu, nîe né znáime: vóa íma bói négu pitáďte: vóa zá sébesi kî vî káže. Vîe rekóa Tátkite mu, zaštó sá bóea ut Iudéite: zaštó i pónápret soglasîa Iudéite óti kóď omologísa négu ká é Hristós, dá gű térat ut Sóborut. Zá tóa rekóa Tátkite mu, óti bóď íma négu pitáďte. Vikáa úbo ftóru čuvékut déka béši slép, i mű rekóa: slávi Boga, nîe znáďme óti [p033] čuvékut vóa é grésen. Otveštá ón, i rečé: akű é grésen né znâm: idnó sâlde znâm, óti uttámu deká béh slép séga gléda. I pâk mű rekóa: štó ti činí, kâk utforí óčite ti. Mű otveštá: pónápret vî kažáh, tá né čúhte: štó pâk sákate dá čúete? ilí sákate i vîe dá sá čínite učeníci ná négu. Ispcúa gu úbo, i rekóa: tí si Učeník ná négu, amí nîe smé učeníci ná Mo˙séa. Nîe znáemi óti Bóg zpuruvá sôs Mo˙séa: amí vóa né gu znáďme ut déka é. Otveštá čuvékut i mű rečé, vóa é čúdnutu, óti vîe né gu znaďte ut déka é, i utforí óčité mi. Amí znáime óti gréšen Bóg né slúsja: amí akű é nékuď štó čésti Bóga: i číne vóljata mu négu gű slűsja. Ut kráďta ná sfétut né sa čú, óti nékuď dá utforí óči ná nékuď štó dá sá rodí slép. Akű né béši vóa ut Bóga, né móžeši dá číne [p034] níštu. Otveštáa, i mű rekóa: tí sát sôs sé sá rodí uf gréhuvite, i tí ná účiš, i gű izvadía nádvor. Čú Iisűs, óti gű izvadía nádvor: i kâ gű naďdé, mű rečé: verűvaš tí ná Sýnut Bóžie. Ón otveštá, i mű rečé: tá kóď é Gospodýne dá verűvam ná négu? I Iisűs mű rečé: i gű vidé, i tóa daka zpurűva sôs tébe tóa é. I ón rečé: verűvam Gospodýne: i mű sá puklonní.
ČITVARTUK
Ná Voznesénie.
Evággelie Útreni,
Voskrésno, 3.
Ná Liturgíi.
Ot Lukî.
Ná tóa vrémi, kôga voďskresná Iisűs ut mértfite. Zastaná pűsréde ná Učenícité mu, i mű véle: mîr ná vâs. I katű dá sá uplašía mósne i dá sá putrésat, mű sá číneši dá glédat Dűh. I mű véle: zaštó sté [p035] syghisáni? i zaštó pómisli sá kačúvat ná sárcata vi? Vidéďte rácité mi i nózite mi: óti sâm ˇáze sâm: fatéďti ma? i vidéďte ma zaštó Dűhut snága i kóski néma kâk glédati méne deká ímam. I ká rečé vóa, mű pukažá rácite i nózite. I katű dá né verűvaa óšti ut rádustá mu, i dá sá čúdat, mű rečé: ímati li néštu zá jadéni tűka. I óni mű dadóa idín kumát ríba pečéna, i pîta ut mét. I zimâ prét nîh i jadé, i mű rečé: vîe sá tîe štó vî zpuruvâh, óšti kôga béh sôs vâs, óti kâk trebúva dá sá ispálnat tîe sîte štó sá napísani ná zákonut Mo˙séuf, i ná Profítitu, i ná ψálmitu zardí méne. Tógaď mű utforí úmut mu dá rasbérat Pisánietu. I mű rečé: óti taká é napisánu: i taká trebűvaše dá páti Hristós: i trétiut dén dá voďskréni ut mértvite. I dá sá prupovéda ná ímitó mu pokajánie i ostavlénie ná gréhuvite ná [p036] sîte jazíci, ká zafatí ut Ierusalím. I vîe sté mártyre ná vîe. I étu, ˇázi deká pűštam taξuvánitu ná Tátku mi ná vâs, i vîe sidéďte uf Grádut Ierusalím, dűri dá sá ubléčite sŷla utusgóre. I isvadí nádvor dűri ná Viθanía, i sî krená rácite i i blagoslovî. I támu deká ón i blagoslóveši, sá utdilí ut nîh: i sá nóseši góre ná Nébutu. I óni ká mű sá puklonnía, sá varnáa ná Ierusalím sôs rádus guléma. I sá naódea uf Cárkvata, péea i blaguslávea Bóga, Amín.
NEDELJU. 7.
Sfetîh. Ótec.
Evággelie Útreni.
Voskrésno, 5.
Ná Liturgíi.
Ot Ioánna.
Ná tóa vrémi, Krenná Iisűs óčité mu ná Nébutu, i rečé: ô Tátko, duďdé saátut, Próslavi Sŷn ti, i dá tá pruslávi i Sŷn ti. Ká [p037] mű dadé puvélja ná séka snága, dá dáde živót véčni ná sîte kólku mű dadé. Vóa é živótut véčniut, dá puznávat tébe sámiut istínckiut Bóg, i tóa štó puští Iisus Hristós. ˇÁzi tá pruslávih ná zémljata, rabótata štó mî dadé dá čínam ja sfaršíh. I séga ô Tátko, tí ma próslavi prí tébe slávata, deká ímah uf tébe pónápret durí né sa činí Sfétut. Javíh ímito ti ná tîe ljúde deká mî dadé ut Sfétut: tfóď béa, i mî i dadé, i čuváa lakardíata ti. Séga puznáa zaštó sîte kólku mî dadé ut tébe sá. Zaštó lakardíite štó mî dadé, mű dadôh, i óni i zéa, i puznáa istína, zaštó ut tébe ispannáh, i veruváa zaštó tí má puští. ˇAzi zardí vîe sá mólam, né zardí Sfétut sá mólam, amí zardí tîe štó mî dadé, zaštó sá tfói. I móďte sîte tfóď sa, i tfóite, mói: i sá pruslávih uf nîh. I né sam véki ná Sfétut, amí vîe sá [p038] ná Sfétut, i ˇázi ídam ná tébe. Tátko Sfetíi, čúvaď uf ímito ti, tîe štó mî i dadé, dá sá idnó katű i nîe. Kôga béh sôs nîh ná Sfétut, ˇázi i čúvah uf ímitó ti: tîe deká mî i dadé i čuvâh, i níkuď ut nîh né zaginá, sâlde Sýnut ná zaginátitu, dá sá ispólni Pisánietu. Amí séga ídam ná tébe, i zpurűvam vîe ná Sfétut, dá ímat rádusta móeta sfarséna ná nîh.
Ná Útreni.
Sfetóju Pentikóstiju.
Ot Ioánna.
Ká zamrakná úbo ná tóa dén právniut ut Sédmicata, béa vrátite zatforéni, támu deká béa Učenícite sobráni zardí stráhut Iudéďcki, duďdé Iisűs i zastaná pűsréde, i mű véle: mîr ná vâs. I kâ rečé váa lakardía, mű pukažá rácité mu i rébrutó mu, i Učenícite sá zaraduváa ká vîdoa Góspuda. [p039] I Iisűs pák mű rečé: mîr ná vâs: kâk má puští Tátku, i ˇázi púštam vás. I ká rečé vóa, duďná ná nîh: i rečé, zimáďte Dűh Sfetíď. I ná kógu gréhuvite próstite, sá prusténi: i ná kógu záprite, sá zapréni.
NA LITURGIA.
Ot Ioánna.
NApukóšniut dén gulémiut ná Práznikut, stóeši Iisűs, i vikná: i rečé, akű mű sá píe ná nékuď, néka dóďde ná méne, i néka píe. Tóa štó verűva ná méne, kâk Rečé Pisánietu, reki ut vôda žíva kî téčat ut sárcitu mu. I vóa gű rečé zardí Dűhut štó kî zémea tîe štó verűvat ná négu: zaštó óšti né béši dadén Dűh Sfetíi, zaštó Iisűs óšti né sa pruslávi. Mnógu úbo ut kalabalákut ká čúa vîe lakardíi, vélea: vóa é istína Profítut. Drűzi vélea vóa é Hristós. i drűzi vélea: da né ut Galiléa [p040] íde Hristós? Né rečé li Pisánietu, zaštó ut sémitu Davíduvu, i ut Viθleém Sélutu, támu deká béši Davíd, Hristós íde. Taráf úbo sá činí ut kalabalákut zardí négu. I nékuď ut nîh sákaa dá gű fátat: amí níkuď né sprustré vrâs négu ráci. Duďdóa úm ismečíďte ná Vladícite i Fariséďte: i óni mú rekóa zaštó né gu dunesóhte? Otveštáa ismečíďte: néto níkuď pát taká zpuruvá nékuď čuvék, katú ká zpuruvá vóa čuvék. Fariséite úbo mű otveštáa: da né sá prilažáhte i vîe. Da né nékuď ut Napréšnite veruvá ná négu, ilí ut Fariséite. Amí vóa Kalabalák štó né puznáva Zákonut, é pruklét. Mű véle Nikódim, tóa štó béši utíšel nókjata ná négu, béši idín ut nîh. Da né Zákonut ni sádi ná čuvékut, akű né čúe pónápret négu, i dá puznáe štó číne. Otveštáa i mű rekóa: da né si i tí ut Galiléa, isglédaď pűdróbnu [p041] i vîdi, zaštó Profítin ut Galiléa né staná. I Iisűs pâk mű zpuruvâ: i rečé ˇázi sâm sfétílutu ná Sfétut: tóa štó íde pű méne, né ke ódi uf temínata, amí kî íma sfetílutu ná živótut.
[p042] Ot Ioánna.
REčé Gospót, Gledáďte dá né póúdite, níkuď ut vîe maléčkite: zaštó vî vélem nîhnite Ággeli ná Nebesá glédat dáďma lícitu ná Tátku mi, štó é ná Nebesá. Zaštó Sýnut čuvéčki duďdé: dá spási zaginátutu. Štó vî sá gléda, akű sánkim nékuď čuvék dá íma stó ófci, i dá zagíne idná ut tîe: né ustáva devitdiséttu dévet, i ódi pű planinîte, pála zaginátata. I akű pugódi [p043] dá ja náďde, istína vî vélem, óti póveki sá radűva ná táa, k_lku ná devittisét i dévet, štó né zagináa. Taká é vólnu prét Tátku vi, štó é ná Nebesá, dá zagíne idín ut maléčkite vîe. I akű gréši brát ti ná tébe, ódi i gű karaď megiű tébe i ón sâm: akű tá slűsja, i dubí brát ti. Amí akű né ta slúsja, zémi sôs tébe óšti idín ilí dvá: dá sá uverűva séka réč ut dvá, ilí i trí mártyre. I akű né slúsja i tîe, káži gu ná cárkvata, i akű né slúsja i ná cárkvata, ímaď gu katű ut drűg jazík i Gjumrukčíata. Istína vî vélem: kólku akű várcite vrâs zémljata, kî sá varzáni ná Nébutu: i kólku utvárzite vrâs zémljata, kî sá utvarzáni ná Nébutu. Pâk istína vî vélem, óti akű symfonísat dvá ut vâs vrâs zémljata zá sékue rabóta deká kî pűsákat kî mű sá číne ut Tátku mi Nebésniut. Zaštó déka íma dvá, ilí trí isbráni uf ímitó mi, [p044] támu sâm i ázi pűsréde ná nîh.
NEDELJA. 1.
Ná sîte Sfétci.
Ot Matθęa.
REčé Gospót, ná Učenícité mu. Sékuď čuvék úbo, štó martyrísa uf méne prét ljúditu, kî martyrísam i ˇázi zardí négu prét Tátku mi Nebésniut. I kóď sá utfárli ut méne prét ljúditu, kî sá utfárlam i ázi ut négu prét Tátku mi Nebésnjut. Tóa štó ljúbe Tátku ilí máďka póveke ut méne, né e dustóen zardí méne, i kóďtu ljúbe Sŷn ilí kérka póveki ut méne, né e dustóen zardí méne. I kóďtu né zémi krástut mu, i dá dóďde pű méne, né e dustóen zardí méne. Tógaď otveštá Pétar, i mű rečé, étu, nîe deká ustavîhme sîte, i duďdóhme pű tébe: štó úbo kî sá číne. Mű véle Iisűs: istína vî vélem, zaštó vîe štó duďdóhte pű méne, ná prirogénitu, kóga sédni Sýnut čuvéčki [p045] ná trónut ná slávata mu, kî sédnite i vîe ná dvanáďset trónuve, dá sádite dvanáďsete jazíci ná Israíl. I sékuď štó ustavî kűki, ilí brátja, ílí séstri, ilí Tátku, ilí Máďka, ilí Žena, ilí Déca, ilí Nîvi, zardí ímitó mi, stó káta kî zémi, i kî nasléduva i žívot vécni. I mnógu právni kî sá čínat napukóšni: i napukóšnite právni.
NEDELJA. 2.
Ot Matθéa.
NÁ tóa vrémi, ká ódeši Iisűs blízu ná móritu Galiléďcku, vidé dvá bráta, Símona štó sá véle Pétar, i Andréa brát mu, deká fárlea mréži uf móritu: zaštó béa ribáre. I mű véle elâďte pű méne, i kî vá čínam ribáre ná ljúde. I uf čásut óni ustavîa mréžite, i utídua pű négu. I ká utîde pónaka, vidé drűzi dvá bráte [p046] Iákova Sýnut ná Zevedéa, i brát mu Ioánna, vnátre uf sáďkata záďno sôs Zevedéa Tátku mu, deká kárpea mréžite, i i vikná. I uf čásut óni ustavía i sáďkata i Tátku mu, i utídua pű négu. I Iisűs ubarná sâta Galiléa, učéki pű Sóboritu, i propuvédaše Evággelietu ná Cárstfutu, i islekúvase sékakva bólka, i séki marâs ná Lˇjúdutu.
NEDELJA. 3.
Ot Matθęa.
REčé Gospót: Sfetílnikut ná snágata é ókutu, akű úbo ókutu ti é čístu, i sáta ti snága sfetlíva kî bîde. Amí akű i ókutu ti é šiďrécku, sáta ti snága kî bíde témna, i akű úbo, vîdelutu štó é uf tébe, é temnína, kólku kî é temnínata. Níkuď né móži dá rabóti dvá Gospodáre: zaštó ilí idínjut kî umrázi, i drűgjut kî vozljúbe: [p047] ilí edínjut, kî zápre, i drúgiut kî poűde, né móžite dá rabótite ná Bóga, i ná imánitu. Zardí tóa vî vélem: nîm pičaléte zá živótut vi, štó dá jádite, i štó dá píete, nétu snágata vi dá ja ubléčite: živótut né e póveki ut jástitu, i snágatá vi ut rűbata. Smisléďte pilíštata, što létat ná vétarut, óti néto séjat, néto žníjat, néto bérat, uf hambáritu, i Tátku vi Nebésniut i hráni: i vîe né délite mnógu ut tîe. Kóď ut vâs štó pičále móži dá prikláde nékuď aršín ná bóˇut mu. I zardí rűbata štó sá grížite? naučéďte pűdróbu, cvetínjata ná báhčata, kâk rástat, né sa máčat, níto prédat. I vî vélem, óti níto Solomón sôs sáta mu sláva sá ublečé katű idnó ut vîe. I akű bílkite ná báhčata, štó sá vóa dén, i útre i klávat uf fűrnata, Bóg taká i stolisűva, kólku póveki vázi malovérni. [p048] Ním sá grižéďte úbo, dá vélite, štó dá jádime, i štó dá píeme, i štó dá sá ubléčime. Zaštó vîe sîte jazícite i pálat: zaštó Tátku vi Nebésniut znáe ká vî trebúvat vîe sîte. Amí pérvu sakáďte Cárstfutu Bóžie, i právinata mu, i vîe sîte kî vî sá artardísat.
NEDELJA. 4.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, Kâ flezé Iisűs uf Kapernaúm, duďdé ná négu Sótnik, i gű móleši. I véleši: Gospodýne, Détitó mi léži uf dóma raslablenu, i sá máči lósju. I mű véle Iisűs: ˇáze kî dóďdam dá gű islekúvam. I otveštá Sótnikut, i rečé: Gospodýne, né sam dustóen, dá dóďdiš uf dóma mi: amí réči sâlde lakardía, i kî sá islekűva Détito mi. Zaštó áze sâm čuvék pűt puvélja, i ímam pűt méne vóďnici: i vélem ná vóa, ódi, i ódi: i ná [p049] drűg, éla, i íde: i ná ezmikjárut mi, číni vóa, i gű číni. I ká čú Iisűs, sá začudí, i rečé ná tîe štó ódea pű négu: istína vî vélem: níto uf Israíl né naďdóh tólku guléma véra, i vî vélem, óti mnógu ut ísgreva i ut záot kî dóďdat, i kî sénnat záďno sôs Avraám, i Isaák, i Iakóv, ná Cárstfutu Nebésnutu, I Sýnuvite ná cárstfutu kî sá isvádat nádvor ná temnínata nadvornéšnata: támu kî é plakánitu, i karcánitu ná zábitu. I rečé Iisűs ná bimbašíata: ódi, i kâk veruvâ, dá tî sá číne, i sá islekuvâ Détito mu tóa čás.
NEDELJA. 5.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, Ká zaminűvaše Iisűs ná Sélutu Gergesíncku, gű sretóa dvá nadvorníčevi, štó ispágjaa nádvor ut grobístata, dívi móšne, tólku, deká né móžeši dá zamíne níkuď ut pátut tóa. [p050] I uf čásut viknáa, i vélea: Iisűse Sýne Bóžiď, štó imame dá čínime nîe sôs tébe? duďdé tűka dá ná máčiš pónápret ut vrémitu. I daleč ut nîh, ímaši bˇulúk ut právci mnógu štó pásea. I démonite gű mólea, i vélea, akű ná isvádiš, dáď ni ízin dá ódime uf bˇuljúkut ut právcite. I mű rečé: odéďte, i óni ispannáa i utídua uf bjuljúkut ná právcite, i uf čásut sá zatarčé sát bjulˇúk ut brégut uf móritu, i sá udavîa vnátre u vódite. I pastíritu begáa i utîdua ná Grádut, i kažáa sâta rabóta, i rabótite ná nadvornéšnite. I uf čásut sât Grát ispanná i pusreté Iisűsa: i kâ gű vidôa, gű molîa dá ispánni ut sýnorito mu, i kâ flezé vnátre uf kórabut, zaminá, utíde ná sfóˇut mu Grát.
NEDELJA. 6.
Ot Matθęa.
[p051] NÁ tóa vrémi. Kâ flezé Iisűs vnátre uf kórabut, zaminá i duďdé ná sfóˇut mu Grát. I uf čásut mű duneséa idín Rassláblen, kladén góre ná ódar: i kâ vidé Iisűs vérata mu, véle ná rassláblenniut: ímaď undisáni sýnko, tî sá pruštávat gréhuvite. I já, i nékui ut Knižóvnicite vélea: megjű nîh, vóa hűli. I kâ puzná Iisűs pómislite mu, rečé: zaštó míslite vîe lóšu uf sárcata vi. Kóe é pólésnu, dá réčam tî sá prostúvat gréhuvite: ilí dá réčam: stáni tá ódi. I dá puznáite, óti Sýnut čuvéčki íma puvélja ná zémljata dá pruštáva gréhuve, tógaď véle ná rasslámblenjut: stáni i zémi ódarut ti, tá ódi uf dóma ti. I staná, i utîde uf dóma mu. I kâ vidôa Lˇjűdititu sá pučudía, i slávia Bóga, deká dadé takvázi puvélja ná Ljúditu.
[p052] NEDELJA. 7.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi. Ká zaminűvaši Iisűs, utídua pű négu dvá slépi, i vîkaa, i vélea, Ó Sýne Davíduf, pumilúvaď ne. I kâ stigná uf dóma, duďdóa i slépite, i mű véle Iisűs, verűvate, kâk móžam dá gű čínam vóa, i mű vélet: istína, Gospodýne. Tógaď mű fatí óčite, i mű véle: sprutí vérata vi néka vî sá číne. I mű sá utforía óčite: i Iisűs sôs zaplašuváni i puveljá, i rečé: gledáďte néka da né gű znáe níkuď. I óni kâ ispannáa nádvor gű raskažáa pű sâta zémlja táa. I kâ islegôa óni, étu, i mű duneséa idín čuvék ném nadvornéšen. I kâ islezé bésut, zpuruvâ némjut: i sá začudía ljúditu, i vélea: níkuď pát né sa vidé taká ná ródut Israíluf. Amí Fariséďtu vélea? sôs nápréšniut ná démonitu vóa isvágja bésuvite. I Iisűs ubikóli sîte Grádišta i Sélata, [p053] učéďki pű Sóbóritu, i propuvédaše Evággelietu ná Cárstfutu, i lekúvaše sékakvi bólki, i lušotíi ná Ljúditu.
NEDELJA. 8.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi. Vidé Iisűs mnógu Ljúde: i i pužalá, i islekuvá bólnite mu. I kâ zamrakná, duďdóa Učenícité mu, i mű vélet: méstutu é pűstu, i saátut séga zaminá: íspušti ljúditu dá ódat ná sélata, dá kúpat zá sébesi mánči. Mű véle Iisűs: né trebűva dá ódat: dadéďte mu vîe dá jádat. I óni mű rekóa: nîe némami tűka, sâlde pét hléba i dvé ríbi. I mű véle duneséďti i tűka. I puveljá Ljúditu dá sédat návrâs trévata, i kâ zimá péttu hléba i dvéte ríbi, pűglenná ná Nébutu, i blagoslovî: i kâ sečé hlébuvite, i dadé ná Učenícité mu, [p054] i Učenícitu ná ljúditu. I jadôa sîte, i sá nájadôa, i krenáa komátitu, štó artardisáa, dvanáďset kóšuve pálni. I tîe deká jadôa, béa dű pét hiliádi mâže, bîs žéni i déca. I uf čásut anagkasá Iisűs Učenícite mu dá flézat uf kórabut, dá zamínat pónápret utsréšte, dűri dá ispűšti ljúditu.
NEDELJA. 9.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi. Anagkasá Iisűs Učenícite mu dá flézat uf kórabut, dá zamínat pónápret utáde, dűri dá ispűšti ljúditu. I ká ispuští ljúditu, sá kačí ná planínata sâm dá sá pumóli, i katű dá zamrakná, béše samícok támu. I kórabut béši násret móritu, i sá zadévaše ut talázitu zaštó béše vétar násréšte. I ná čitvértata stráža [p055] ut nókjata utîde Iisus ná Učenícite, i ódeši uzgóre návrâs môritu. I ká gű vidôa Učenícite, déka ódeši uzgôre návrâs móritu, sá syghisáa, i vélea: óti é vidénie: i ut stráhut mu viknáa. I uf čásut mű zpuruvá Iisűs, i rečé imáďte gaďrét: jázi sam, ním sá boˇáďte. I Pétar mű otveštá, i rečé: Góspodi aku sî ti, póveli ma dá dóďdam ná tébe uzgóre ná vódata. I ón mű rečé: éla, i ká slezé ut kórabut Péter, ódeši návrâs vôdata, dá dóďde ná Iisűsa. Amí ká vidé vétarut sýlen, sá uplaší, i ká fatí dá potonűva, vikná i rečé: Gospodýne, ótkini me. I uf čásut Iisűs ká sprustré rákata mu, gű fatí: i mű véle, ô malovérne, óti kladé šubé. I ká flezé ón vnátre uf kórabut, vétarut pavsá. I tîe štó béa vnátre uf kórabut, duďdóa i mű sá puklonía, i vélea: [p056] istína Sŷn bóžiď sî. I ká zamináa, duďdóa ná zémljata Genisarécka.
NEDELJA. 10.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, edín čuvék dubliží ná Iisűsa sá kláneši ná négu. I véleši, Gospodýne: požálaď sŷn mi, óti ná nóva mesičína besnűva, i lóšu sá máči, i mnógu páte págja uf ógenut i uf vôdata. I gű dunesôh ná Učenícité ti, i né možéa dá gű lekúvat. I otveštá Iisűs, i rečé: ô rôd bizvérne i rasvraténnii, dű kôga kî bîdam sôs vâs, dű kôga kî vâ tárpam, duneséďti mi gu tűa. I puvelé Iisűs sôs ljutína bésut, i izlezé ut négu, i sá izlekuvá détitu ut tóa saát. Tógaď utîdua Učenícite ná Iisűsa sâm bidéďke, i rekóa: zaštó nîe né možéhmi dá istérame négu. Mű véle Iisűs: zardí [p057] nevérstvutu vi: istína vî vélem, akű ímate véra kólku idnó zárnu synápuvu, kî kážite ná váa planína: prémestí sa uttűa támu, i kî sá primésti, né ke bîde níkue rabóta nemóžna ná vâs. Amí vôa rôd né ispágja, sâlde sôs mólba i sôs posténi. I támu deka živűvaa óni ná Galiléa, mű rečé Iisűs: Sýnut čuvéčki íma dá sá pridáde uf ráči čuvéčki. I kî gű utépat. I ná trétiut dén kî voďskrésne.
NEDELJA. 11.
Ot Matθęa.
REčé Gospót prikáznata váa, omiása cárstvutu nebésnutu, edín čuvék cár, tóa štó saká da číne isâp sôs ezmikjárite mu. I ká zafatí dá slága, mű dunesôa edín štó mű dlažúvaše déset hiliádi talánte. I ká némaše dá i pláti, puveljá Gospodýnut mu dá [p058] sá prudáde, i ón, i žénata mu i décata mu, i sâtu štó ímaše, i dá sá pláte bórčut. I padná úbo ezmikjárut tóa mű sa puklonnűvaše, i véleši: Gospodýne, pótarpí ma, i dá tî i dádam sîte. I sá umilostívi Gospodýnut ezmikjárut tóa, i gű pustî, i mű arizá i bórčut mu, i ká ispanná nâdvor ezmikjárut tóa, naďdé edín ut družínata mu, tóa štó mű dlažúvaše stó dynáre, i ká gű fatî mű dadé zôr, i véleši: dáď mi tîe déka mî dlažűvaš. Padná úbo drugárut mu ná nôzité mu, i gű môleši, i véleši: pótarpí ma, i sîte dá tî i plátam. I ón nékeši, amí utîde i gű kladé vnátre uf haψanáta, dűri dá pláti bóču mu. I ká vidôa družínata mu tîe štó sá činîa, sá nažalˇáa mnógu, i duďdôa, i i kažáa ná Gospodýnut mu, pűdrôbnu sîte štó sá činîa. Tógaď gű vikná Gospodýnut mu, i mű véle: šiďrét ezmikjárin, ˇáze tî arizâh sât tóa bórč zaštó [p059] mî sá molí. Né trebűvaše i tí dá pužálˇaš družínata ti, katű ká tá pužaljáh i jáze :- I sá nalˇutí Gospodýnut mu, i gű pridadé ná máčnicite, dűri dá dáde sát mu bórč. Taká i Tátku mi Nebésniˇut, kî číne ná vâs, akű né próste ut sárce sékuď gréšbite ná brát mu, štó mű greší.
NEDELJA. 12.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, mlát nékuď duďdé ná Iisűsa sá klánneši ná négu, i mű véle: Didáskale blagíi, štó dubrô dá čínam, dá ímam žívot véčni. I Iisűs mű véle: štó mî véleš blâg, níkuď né e blâg, sâlde edín bóg, amí akű sákaš dá fléziš ná živótut, čúvaď naráčbite, mű véle, kóe? i Iisűs véle, katű, dá né ubíeš, dá né skűrviš, dá né utkrádiš, dá né lažóvnu martyrísaš. Timisűvaď Tátku ti, i [p060] máďka ti, i dá milűvaš kumšíata ti katű sébesi. Mű véle ón, vîe sîte i čuvâh ut mládustá mi: štó mi líψa óšti. Mű véle Iisűs, akű sákaš dá sá číniš sfaršén, ódi, pródaď, sâtu štó ímaš, i i dáď ná sirumásitu: i kî ímaš imáni ná Nébutu, i éla ódi pű méne. I mládiˇut, ká čú lakardíˇata, sî utíde nažalján: zaštó ímaše mnógu imáne. I Iisűs véle ná Učenícité mu: istína vî vélem, zaštó zengýnin máčnu kî fléze ná cárstvu Nebésnu. I pâk vî vélem, pólésnu é kamílata dá pumíne nîz ígleni úši, a né zengínut dá fléze uf cárstvu bóžie. I ká gű čúa Učenícité mu, sá začudía mnógu: i vélea, kóď úbo môže dá sá spâse. I kâ i vidé Iisűs, mű véle: vóa é nemóžn_ ná ljúditu, amí ná Bóga sá sîte móžni.
NEDELJA. 13.
Ot Matθęa.
[p061] REcé Gospót Prikáznata váa, béše nékuď čuvék stupân, tóa nasadí inó lôze, i gű zagradí ókulu, i iskupá vnátre uf négu štérna, i sozidé Kűlla: i gű dadé ná íspolu ná rabótnicite i sî utíde. I kôga nabliží vrémitu ná maksűlut, puští ezmikjárito mu ná rabótnicite dá zévat maξúlito mu. I rabótnicite ká fatía ezmikjárito mu, drűgi bîa, drűg utepáa, i drűg utepáa sôs kámeni. Pâk puští drűzi ezmikjáre póveki ut právnite: i činía i ná nîh pâk taká. I nápokom puští ná nîh Sŷn mu, véleši: kî sá usrámat ut Sŷn mi. Amí rabótnicite kâ vidôa Sŷn mu, rekôa megju nîh: vóa é mirasčíata, eláďte dá gű utépime, i dá záprime mirázut mu. I ká gű fatîa gű isvadîa nádvor ut lózitu, i gű utepáa. Kôga úbo dóďde Gospodýnut ná lózitu, štó kî číne ná [p062] rabótnicite tîe. Vélet ná négu: vîe lóšite kî i rasîpe ut zlô na zlíni, i lózito mu kî gű dáde ná íspolu ná drűzi rabótnici, deká dá mű dávat maξúlut ná vrémito mu. Mű véle Iisűs: nékuď pât né ste peˇáli ná pisánietu, kámenut tóa štó poudîa máďstoritu, vóa sá činí, gláva ná kjúšitu: ut Bóga sá činí vóa, i é čúdno ná óčite vášite.
NEDELJA. 14.
Ot Matθęa.
REčé Gospót prikáznata váa. Omiása cárstvu Nebésnu, edín čuvék cár, tóa štó pravî sfátbi ná Sŷn mu. I puští ezmikjárito mu, dá vîkat kalesánitu ná sfátbite, i nekjáa dá dóďdat. Pâk puští drűzi ezmikjáre, i mű véle: kažéďte ná kalesánite: étu: deká ručókut mi isgotfîh, ˇjúncite mi i ranétite sá zakláni, i sîte sá gutóvi, [p063] eláďte ná sfátbate. I óni katű dá sá lenía, drűg utîde ná nîvata mu, drűg pű pragmatíata mu. I drűzite fatía ezmikjárito mu, i i pcűa. I ká i čú cárut, sá naljutí: i puští vóďskata mu, i rasipá ubíďcite tîe, i Grádut mu gű raskupá. Tógaď véle ná ezmikjárito mu, sfátbata é gutóva, amí kalesánitu né béa dustóďni. Odéite úbo ná pátištata, i kólku náďdite kalesáďti i ná sfatbata. I ká izlegôa nádvor ezmikjáritu tîe ná pátištata sobráa kólku naďdôa, lôši, i árni: i sá napalní sfátbata kalesáni. I Cárut ká flezé dá vîde tîe, deká sédea ná trapézata, vidé támu edín čuvék, stó né nóseši rűbi zá sfátba. I mű véle: prijátile, ká flezé tűa, štó némaš rűbi zá sfátba, i ón mlakná. Tógaď kažá cárut ná ezmikjárito mu: varcéďte mu ráci i nôzi, i krenéďti [p064] gu, i gű kladéďte ná temnínata nadvornéšnata: támu kî bîde plakánitu i karcánitu ná zábitu. Zaštó mnógu sa kalesánitu amí mâlce izbránitu.
NEDELJA. 15.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vréme. Zakónnik nékuď duďdé ná Iisűsa, gű pitá, i gű dokimasűvaše, i véleši. Didáskale: kóe naráčba é póguléma uf zákonut? I Iisűs mű rečé: dá vozljúbiš Góspuda bóga tvoegó sôs sátu ti sárce, i sôs sáta ti dűsja, i sôs sîte ti pómisli. Váa é právnja i guléma naráčba. I ftóra katű ná váa é: dá vozljúbiš kumšíata ti katű sébesi. Ná vîe dvéte naráčbi sât Zákon i Profítitu vísat. I ká sá sobráa Farisęitu, i pitá Iisűs. I véleši: štó vî gléda zardí Hristós, ná kóď é Sŷn? mű vélet, [p065] ná Davíd. Mű véle kâk úbo Davíd kôga profitevsűvaše sôs Sfetíut Dűh gű véle Gospodín, i véleši. Rečé Gospót ná Gospot móď: sédi ut désnutu mi dűri dá kládam dušmánitu ti stápka ná nózitu ti. Akű úbo Davíd gű véle Gospodín, kâk é Sŷn mu. I níkuď né móžeši dá mű puvárne lakardía: néto smeˇá níkuď ut tóa dén pâk dá gű pîta véki.
NEDELJA. 16.
Ot Matθęa.
REčé Gospót prikáznata váa. Nékuď čuvék sákaše dá sî óde, vikná ezmikjárito mu, i mű pridadé imánitó mu. I ná drűg dadé pét talánta, i ná drűg dadé dvá, i ná drűg dadé edín: ná sékuď sprutí sýlata mu: i sî utîde uf čásut. I tóa štó zé péttu tálanta, ká utîde rabotí sôs tîe, i činí drűzi pét talánta. Taká i tóa, štó zé dváta, isdubî [p066] i vóa drűzi dvá. Amí tóa štó zé idínjut, ká utîde iskupá zémljata, i zakupá srébrutu ná Gospodýnut mu. I nápokom sôs mnógu vrémi, i duďdé Gospodýnut ná tîe ezmikjáre, i číni isâp sôs nîh. I duďdé tóa deká zé pétte talánta, i dunesé drűzi pét talánta, i véleši: Gospodýne, pét talánta mî dadé, vîdi, étu drűzi pét talánta isdubîh sôs nîh. I mű véle Gospodýnut mu. Áren ezmikjárin blâg i vérne, ná málce sá činí uveruvân, kî tá naméstam ná mnógu: flézi uf rádusta na Gospodýnut ti. I duďdé i tóa štó zé dváta talánta, i véle: Gospodýne, dvá talánta mî pridadé, étu drűzi dvá talánta isdubîh sôs nîh: Mű véle Gospodýnut mu: Áren ezmikjárin blág i uveruváne: ná málcitu sá činí uveruvân, ná mnógutu kî tá naméstam: flézi uf rádusta ná Gospodýnut ti. Duďdé i tóa, štó zé idýnjut talánt, i véle: Gospodýne, jáze tá puznâh [p067] óti sî čuvék lˇjút, žníeš támu déka né si sejál, i isberűvaš támu déka né si raspoletál. I katű dá sá uplašíh, utîduh tá zakupâh talántut ti uf zémljata: vîdi: ná deká ímaš tfóďtu. Otveštá Gospodýnut mu: i mű véle, ô lóš ezmikjárin i lenlíve, znáeši otí žníam ˇáze támu deká né sejáh, i soberűvam támu déka né raspoletâh. Trebűvaše úbo dá dádiš ná záem srébruto mi ná saráfitu: i ká kî dóďdes jáze, kî zémeh móďto sôs fáďda. Ziváďte úbo ut vóa talándut, i gű dadéďte ná tóa štó íma désettu tálante. Zaštó sékuď deká íma, kî mű sá dáde, i kî artardísa, amí ut tóa deká néma, i tóa deká íma, kî sá zémi ut négu. I vóa nepotrébniˇut ezmikjárin, farléďte gu nádvor ná temnínata nadvornéšnata: támu kî bîde plakánitu i karcánitu ná zábitu. I ká rečé vîe: vikná: i kažá, tóa deká íma [p068] úši dá slűsja, néka slűsja.
NEDELJA. 17.
Ná Hananéa.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vréme, Ké ispanná Iisűs ná méstata Týrcki i Sidôncki. I étu idná žéna Hananeďka, deká ispanná ut sýnoritu tîe, gű vîkaše, i véleši: Gospodýne, Sŷn ná Davíd, pužálaď me, kérka mi lóšu besnűva. I ón né mű otveštá lakardía, i duďdôa Učenícité mu, i gű môlea, i vélea: ispuští a zaštó vîka pű nâs. i ón otveštá, i rečé: jáze né sam puštén, sâlde ná ófcite zagubénite ná kúkjata Israíluva. I óna ká duďdé, mű sá puklonní, i véleši: Gospodýne, pómoží mi. I ón mű otveštá: né e árnu dá zémi nékuď lébut ut décata, i dá gű fárle ná kučínjata. I óna rečé: istína Góspodi, zaštó [p069] i kučencíneta jádat ut ránkite, déka págjat ut trapézata ná Gospodýnite mu. I otveštá Iisűs i mű rečé: ô žéno, guléma é vérata ti, néka tî sá číne ká sákaš, i sá islekuvá kérka mu ut tóa saát.
[p070] LUKI.
NEDELJA. 1.
Ot Lukí.
NÁ tóa vréme. Stôeši Iisűs prí Giôlut Gennisarécki. I étu dvé sjáďki déka stôea uf Gjólut: i ribáritu ká islegôa ut sjáďkite isplaknűvaa mréžite. I Iisűs flezé uf iná ut sjáďkite, [p071] táa štó béši ná Símon, i mű sá molî dá gű utdaléče trôa ut zémljata: i senná i účeši ljúditu ut sjáďkata. I ká pavsá dá zpurűva, rečé ná Símon: ódi pónádlabóku, i farléďte mréžite vi dá fátite ríbi. I otveštá Símon? i mű véle: Didáskale, sâta nókja sá mačíhme, tá né fatíhme níštu: amí séga sôs lakardíata ti dá fárlam mréžite. I ká činía vóa, zatforía mnógu bís bróď ríbi, deká mrézjata mu sá rasčesnúvaše. I nákymnáa ná družínata mu déka béa uf drűgata sjáďka, i duďdôa, i napalnîa i dvéte sjáďki, tólku deká sákaa dá putónat. I ká vidé vóa Símon Pétar, panná ná kulénata Iisűsuvi, i véleši: Gospodýne, íspanni ut méne, zaštó jáze sâm čuvék gréšen. Zaštó i fatí pótres, i vóa Pétar i drűzite sîte, štó béa záďno sôs négu, zardí lôvut ná ríbite. Taká i Iákova [p072] i Ioánna Sýnuvite ná Zevedéa, tîe štó béa urtáci sôs Símon, i véle Iisűs ná Símon: nîm sá bói, utséga náka kî lôviš ljúde, žívi. I ká isvadía sjáikite ná zémljata, i ustavîa sîte, i utídua pű négu.
NEDELJA. 2.
Ot Lukí.
REčé Gospót, katű ká sákate da vî čínat ljúditu, taká činéďte i vîe ná nîh. I aku milűvate tîe štó vá milűvat, štó dárba ímate, zaštó i gréšnite milűvat tîe štó i milűvat. I akű čínite árnu ná tîe štó vî čínat árnu, štó dárba ímate, zaštó i gréšnite vóa čínat. I akű zaďművate ná tîe ut tîe štó ímate niét dá i zémite pâk, štó dárba ímate, zaštó i gréšnite ná grésni pucaďművat, dá vospriémnat rávnu. Amî vîe miluváďte dušmanito vi, i mű [p073] činéďte árnu, i pucaďmuváďte i ním undisáďte níštu ut vóa: i kî bîde plátata vi mnógu, i kî sá čínite sýnuve ná vísniut, zaštó vóa é blâg ná neblagudárnite, i siďréte. Činéďte se úbo i vîe milostívi, katű ká é milostîv i Tátku vi.
NEDELJA. 2.
Ot Lukî.
NÁ tóa vrémi, utîde Iisűs ná idín Grát deká gű vélea Naḯn: i záďno sôs négu ódea i Učeníci mnôgu: i kalabalák mnógu. I ká nabližía ná pórtata ná Grádut, étu i isvágjat idín martóvic: i tóa béši sýn edynorôden ná máďka mu, i óna vduvîca: i narôd mnógu béše záďno sôs néˇa. I ká ja vidé Gósput, mű dumilé zá néˇa: i mű véle: ním plákaš. I utîde blîzu, i fatî ódarut, i tîe deká gű darčéa zastanáa, i rečé ná umrénjut: ô mláde ná tébe véljam, stáni gôre. I [p074] umrénjut staná i senná, i zafatí dá zpurűva, i gű dadé ná máďka mu. I strâh gulém i fatî sîte, i pruslávia Bóga: zaštó gulém Profítin staná ná rôdut ni, i zaštó Bóg puglenná ljúdito mu.
NEDELJA. 4.
Ot Lukî.
REčé Gospót Prikáznata váa. Izlezé sejáčut dá sée sémito mu, i támu déka séeši, drűgu panná ná pátut, i sá istapká, i pilíštata nebésnite gű izedôa. I drűgu panná ná pátut, i kâ isnikná sá isuší, katű dá néma vlâga. I drűgu panná vnátre uf tránitu, i katű dá izníknat záďno sôs tránitu gű udavîa. I drűgu panná ná zémljata árnata i iznykná, i činí rôd štó káta. I Učenícite mu gű pítaa, i vélea: štó kî káže prikáznata váa. I Iisűs rečé: ná vâs sá dadé dá puznávate [p075] táďnite Móžie ná cárstvutu, amí ná drűzite zpurűvam sôs prícti, dá né vîdat gledáďke, i gledáďke dá né vîdat. I Prikáznata é váa: sémitu é lakardíata Bóžie. I tîe deká sá sejáni ná pátut, sá tîe štó slúsjat: nápukom óde diávolut, i krenűva lakardíata ut sárcito mu, dá né verűvat i sá spásat. I drűzite déka sá sejáni ná pátut, sá tîe, tîe kôga čúat sôs rádus priiművat lakardíata: amí vîe kóren némat, i tîe uf mâlce vrémi verűvat, i kôga dóďde beljá utdalečúvat. I tóa déka panná uf tránitu, sá tîe deká čúa lakardíata, i ut pečálbite ná sfétut, i ut imánitu, i ut naslaždénitu ná živótut sá udavűvat, i né čínat rôd. I tóa déka panná ná zémljata árnata, sá tîe, tîe štó čúa lakardíata bóguva, i ja čúvat vnátre uf sárcitu árnutu i blágutu, i sôs tarpénitu čínat rôd. Vîe ká účeši vîkaše: kóď íma úši dá slűsja, néka slűšja:
[p076] NEDELJA. 5.
Ot Lukî
REčé Gospót, nékuď čuvék béše bogátin, i sá ublečúvaše carvéni i výssini rűbi, i sá veséleši ná sékuď dén sfétlo. I ímaše i idín siromâh ímitó mu Lázar, i tóa béše farlén pręt vrátata mu pálen ráni. I pytimísaše dá sá nájáde ut rónkite deká págjaa ut trapézata ná bogátinut, amí i kučínjata ídea i lýžea ránite mu. I duďdé vrémi i umré siromáut, i gű zéa Ággelitu, i gű utnesôa ná pázvata Avraámjuva: i umré i zengínut i sá zakupâ. I vnátre uf pékolut ká sá naôgjaši ná mákite: sî krená óčite i vidé Avaraáma ut daléku, i Lázara uf pázvité mu. I vóa vikná, i rečé: Ô Tátko Avraáme puzjálaď ma, i pűšti Lázara, dá putópi kráita ná prástut mu uf vôdata dá rasláde jazíkut mi, zaštó sá mâčam vnátre uf ógenut [p077] vóa. I Avraám mű rečé: ô čédo, smýsli, zaštó tí sî zé dubrínité ti ná živótut ti, i Lázar tákožde zlínite: i séga vóa sá môle, i tí sá zjalˇúvaš. I návrâs sîte vîe, megjű váze i ná nâs îma guléma própast, zardí dá né môžat tîe deká sákat dá zamínat, uttűa ná vâs, néto tîe déka sá uttámu, dá zaminúvat ná nâs. I ón rečé: tî sá môlam úbo, ô Tátko, dá gű pűštiš ná kűkjata Tátkuvata mi. Zaštó ímam pét bráte, dá mű martyrísa vîe, dá né dóďdat i óni ná méstutu vóa ná mákata. Mű véle Avraám: ímat Mo˙séa i Profítitu, néka slűsjat nîh. I ón rečé: né, Tátko Avraáme, amí akű óde nékuď ut umrénite ná nîh, kî sá pukájat. I Avraám mű rečé: akű Mo˙séa i Profítitu né slűsjat, nétu akű užuvée nékuď ut umrénite kî gű verűvat.
[p078] NEDELJA. 6.
Ot Lukî.
NÁ tóa vrémi, kôga utîde Iisűs ná sélutu Gadaríncku, gű sreté idín čuvék ut Grádut, tóa štó ímaše bésuve ut mnógu gudýni, i rűba ná sa ublečúvaše, i uf kűki né zastanűvaše, amí ná grobíštata. I kâ vídé Iisűsa, vikná: i utîde i panná ná nózité mu, i sôs gulém glâs rečé: Iisűse Sŷne Bóžiď višnago, štó ímaš dá číniš sôs méne, tá môlam nímo má máčiš. Zaštó naračá ná dűhut néčístiˇut dá izléze ut čuvékut: zaštó mnógu gudýni gű darčé: i sá varcúvaše sôs synčíre, i sôs klápi gű čúváa: amí ón séčeši varcuvánitu, i sá isterűvaše ut bésut ná pustínite mésta. I Iisűs gű pitâ, i rečé: štó é ímitó ti? i ón rečé: legeón: zaštó mnógu bésuve flegôa uf négu. I gű môleši dá né i puvélja dá ódat uf [p079] dlabókutu. I támu ná planínata ímaše stádu ut právci déka páseši, i gű môlea dá mű dáde ízin dá flézat uf tîe, i mű dadé. I kâ izlegôa bésuvitu ut čuvékut, flegôa uf právcitu: i kinisá stádutu tóa ut brégut uf gjôlut: i sá udavî. I kâ vidôa pastíritu tóa štó sâ činí, begáa, i utîdua ná Grádut, i ná nîvite, i kažáa gi: I ljúditu ispannáa dá vîdat tóa štó sá činî, i duďdôa ná Iisűsa, i naďdôa čuvékut déka sédeši, ut tóa štó ispannâa bésuvite, ublečén, i razumén ná nôzite Iisűsuvi: i sá uplašía. I tîe štó gű vidôa gű rekôa ná nîh, kâk bésniut utkinâ. I sfétut sât ut stránite Gadaríncki molîa Iisűsa, dá ispánni dá sî óde ut nîh: zaštó ímaa gulém strâh: i ón flezé uf kórabut, i sá varná nácat. I čuvékut tóa, [p080] ut tóa štó izlegôa bésuvite, sá môleši ná Iisűsa, dá bíde sôs négu, amí Iisűs gű ispuští, i véleši. Várni se dôma ti, i prikažúvaď kólku tî činî Bóg, i utîde pű sât Grât i prikažúvaše kólku mű činí Iisűs.
NEDELJA. 7.
Ot Lukí.
NÁ tóa vrémi, čuvék Nékuď duďdé ná Iisűsa ímitó mu Iáir, i vóa béše Napréžen ut sôborut, i panná ná nôzite Iisűsovi, i gű môleši dá óde uf dôma mu. Zaštó ímaše iná kérka samorôdna, dű dvanáďset gudíni, i óna umré. I támu déka ódeši Iisűs, kalabalákut ut ljűditu gű stesnűvaa. I iná žéna táa štó ímaše tečéni ut krâf dvanáďset gudíni, i pűarčí sâtu mu imáne pű ekimčíďte, i né možé ut níkuď dá sá izlekűva. Ká nabliží zât négu, fatî [p081] kráďta ná rűbatá mu: i uf čásut zastaná tečénitu ná kráfta mu. I Iisűs rečé: kóď é tóa deká mâ fatî, i katű dá sá utrečúvaa sîte, véle Pétar i tîe deká béa sôs Pétar: Didáskale ljűditu tá sténat i tâ stesnűvat, i véleš kóď é štó mâ fatí. I Iisűs rečé: nékuď má fatí, zaštó jáze pikasâh sŷla deká izlezé ut méne. I ká vidé žénata óti né gu lažá, duďdé putreséna, tá panná ná nôzite Iisűsuvi, i zardí kóe rabôta gű fatî, mű kažá pręt sîte ljűde, i ká sa islekuvâ uf čásut. I Iisűs mű rečé: ô kérko ímaď gaďrét, vérata ti tá utkiná: ódi sôs dubrô. I kôga Iisűs óšti véleši lakardíata: íde idín ut pervosobórnikut, i mű véle, óti umré kérka ti, nîm zadévaš Didáskalut. I Iisűs kâ gű čú, otvéšta i mű rečé: nîm sâ bóiš sâlde verűvaď, i kî utkýne. I ká flezé
[p111] désettu, zafatîa dá sá ljűtat, zardí Iákova i Ioánna. I Iisűs ká i vikná, véle ná nîh: znáďte zaštó tîe déka tráčat dá Puvéljat jazícitu, i zaptisűvat: i gulémite i puvéljat vîe. Amí ná vâs né ke bîde taká: amí kóď sáka dá sá číne pógulém ut vâs, kî vî bîde esmikjârin. I kóďtu ut váze sáka dá sá číne prâven, kî bîde esmikjârin ná sîte. Zaštó Sýnut čuvéčki né duďdé dá mű čína ismét, amí dá číne ismét, i dá dáde dűsjata mu utkupénie zá mnozína.
SABUTA
Ná Lázar.
Ot Ioánna.
NÁ tóa vrémi. béši nékuď bôlen Lázar ut Viθanía, ut sélutu ná María i ná Márta ná séstra mu. I María béši deká pumažá Góspuda mŷro, i sôs kôsite mu izbrisjâ nózite mu, ná táa brát mu Lázar béši [p112] bôlen. Puštía úbo séstrité mu ná négu, i vélea: Gospodýne, vîdi tóa štó milűvaš, ón buledűva. I Iisűs kâ gű čú, kazjâ: váa bólka né e zá umréš, amí é zardí slávata Bóžie, dá sá pruslávi Sŷn Bóžie zardí nîz néˇa. I Iisűs milűvaše Márθa, i séstra mu, i Lázara. Kâk čú úbo óti é bólen, tógaď zastaná ná méstutu déka béši dvá déna. Ot vîe nápokom véle ná Učenícite: néka ódime pák ná Iudęa. Mű vélet Učenícite: Didáskale, séga tá sákaa Iudéitu, sôs kámeni dá tá utépat, tá pâk ódiš támu. I Iisűs otveštá: né sa dvanáďset saáte ná dénut? kóď óde dénnut, né sa sopnűva: zaštó gléda vîdelutu ná sfétut vóa. Amí kóď óde nókjata, sá sopnűva: zaštó néma vîdelutu ná sébesi. Vîe rečé: i nápukom ut vóa mű véle: Lázar priˇáteljut ni zaspá: i ódam dá gű rasbűdam. I Učenícite rekôa: Gospodýne: akű zaspá, kî stáni. I Iisűs [p113] mű kažá zardí umréšut mu, i ná nîh mű sá vidé, zaštó zardí zaspánitu ná sónut véle. Tógaď úbo mű kažá jáve: Lázar umré. I sá radűvam zardí váze, dá verűvate zaštó jázi né béh támu, amí néka ódime ná négu. I Θomâ štó sá véleši bliznák, rečé ná Učenícité mu: néka ódime i nîe dá úmremi sôs négu. Kôga úbo utîde Iisűs, gű naďdé deká ímaše blízu četíri dní uf gróbut. I Viθanía béši blízu ná Ierusalím dű petnáďset stádia. I mnozína ut Iudéďte utîdua ná Márθa i ná María, dá i rastážat zardí brát mu. Márθa úbo kâk čú zaštó íde Iisűs, gű prisreté: amí María sédeši uf dôma. Márθa úbo rečé ná Iisűsa, Gospodýne: akű béši tűa brát mi né ke úmreši. Amí i séga znám, óti kólku pűsákaš ut Bóga, Bôg kî tî i dáde. Mű véle [p114] Iisűs: kî voďskrésne brát ti. Mű véle Márθa: znâm óti kî voďskrésne ná voďskresénitu ná napokóšniut dén. Mű véle Iisűs: jáze sâm Voďskresénitu i Živótut: kóď verűva ná méne, i akű úmre, kî živűva. I sékui čuvék štó živűva i verűva ná méne, né umîra uf vékut, verűvaš vóa. Mű véle Márθa: istína Gospodýne: jáze veruvâh: óti tí sî Hristós Sŷn Bóžie: deká íde ná sfétut. I ká rečé vîe, utîde tá vikná, María séstra mu skrýšnu, i mű rečé: Didáskalut é tűa, i tá vîka. Óna ká gű čú, staná skóru, i utîde ná négu. I Iisűs óšti né béši dóšel ná sélutu, amí béši ná méstutu déka gű prisreté Márθa. Iudęďtu úbo deká béa sôs néˇa uf dôma , i ja rastažűvaa, kâ vidôa María zaštó staná skôru i izlezé nádvor, utîdua pű néa, tráčea, zaštó ódi ná gróbut, [p115] dá pláka támu. María úbo ká utîde támu déka béši Iisűs, i gű vidé, panná ná nôzité mu, i véleši: Gospodýne, akű béši tűa né ki úmresi brát mi. Iisűs ká ja vîde štó plákaše, i Iudęitu štó béa záďno i plákaa, zabulé dűsjata mu. I rečé: déka gű kladóhte, mű vélet, Gospodýne: éla tá vîdi. I Iisű puští sâlci. Vélea úbo Iudęitu: vîdi kâk gű milűva. I nékui ut nîh kažáa: vóa deká utforí óčite ná slépiut, né môžeši dá číne i vóa, dá né úmre vóa. I Iisűs pâk sténeši uf sébesi, utîde ná gróbut: i beši péštera, i vrâs néˇa léžeši kámen. I véle Iisűs: krenéďte kámenut, mű véle séstrata ná umrénjut Márθa: môže dá smárde, zaštó íma četíri dní. Mű véle Iisűs: né tî rekôh, óti akű verűvaš, kî vîdiš slávata Bóguva. Krenáa úbo kámenut uttámu, deká léžeši umrénjut. I Iisűs krenná óčité mu gôre, i [p116] rečé: Tátko, blagudárem ti, óti má slusjáš. I jáze znâm óti sékuď pât má slűsjaš: amí zardí ljűditu štó stoˇat ókulu rekôh, zardí dá verűvat óti tî mę puští. I ká rečé vîe, sôs gulém glâs vikná: Lázare, íspanni nádvor. I ispanná umrénjut, varcáni nózité mu i rácité mu sôs luríi i lícito mu sôs ríza varcánu: mű véle Iisűs: utvarcéďte gu, i gű ustavéďte dá óde. I mnozína ut Iudéite deká duďdôa ná María, vidôa tîe deká činí Iisűs, i veruvâa ná négu.
NEDELJA.
Ná Vrábnica.
Ot Matθęa.
NÁ tóa vrémi, kôga nabliží Iisűs ná Ierusalím, i duďdôa ná Viθsfagî ná Planínata Eleôncka, tógaď Iisűs puští dvá Učeníci, i rečé ná nîh. Odéďte ná Sélutu štó e prét vâs: i uf čásut kî náďdite iná mágarica varcána i inó párle záďno sôs néˇa: otvarcéďte [p117] i mî i duneséďte. I akű vî káži nékuď néštu, ki kážite, óti ná Gospodýnut mu mű trebűvat: i uf čásut kî i púšti. I vóa sâtu sá činí dá sâ pláti tóa, déka sá zpuruvâ zardí nîz Profítut, deká véle. Kažéďte ná kérkata Siónuva: étu, Cárut ti deká tî íde krótka, i vjahnát návrâs mágaritu, i ná párlitu détitu ná pódjarémnicata. I kâ utîdua Učenícite, činía katű ká i puvelé Iisűs. I dunesôa magarícata i párlitu, i kladôa gôre rűbite mu, i gű kačía návrâs tîe. I póvekitu ljűde sî pustelˇúvaa rűbite mu ná pátut, i drűzi séčea véďki ut dárvjata, i pusteljűvaa ná pátut. I ljűditu déka ódea nápret, i tîe déka ódea pű nîh, vîkaa, i vélea: Osanná ná Sŷnut Davíduf: blagoslovén tóa štó íde uf íme Góspuduvu: Osanná vô víšnih. I kôga flezé vnátre uf Ierusalím, sá putresé sát [p118] Grát, i véleši: kóď é vóa. I ljűditu vélea, vóa é Iisűs Profítut, deká é ut Nazarét ná Galiléa. I ká vidôa Vladícitu, i Knižóvnicite čúdbite, štó činí, i décata deká vîkaa uf Cárkvata, i vélea: Osanná Sýnut ná Davíd, sá naljutía. I mű rekôa: čúeš štó vélet vîe? i mű véle Iisus: istína? né ste pejáli níkuďpât, óti ut ústite ná décata, i ut tîe štó cícat sî sfaršíl hfálba. I ká i ustavî izlezé nádvor ut Grádut, utîde ná Viθanía: i kuntisá támu.
NEDELJA
Ná Vrábnica. ná liturgía
Ot Ioánna.
PÓnápret ut šes dní ná Vilígden duďdé Iisűs ná Viθanía, támu deká Lázar umré, tóa štó gű voďskresná ut umrénite. Mű pravîa úbo vičéra támu, i Márθa číneši izmét: i Lázam béši idín ut [p119] tîe déka sédea ná trapézata záďno sôs Iisűsa. María úbo zivâ iná lítra nárda rétku mnogocénu, i pumažá nôzite ná Iisűsa, i sôs kósisite mu i isbrisjá: i kúkjata sá napalní ut myrésmata ná mýrotu. Véle úbo idín ut Učenícité mu, Iúda sýnut ná Símon Iskariótut, štó sákaše dá gű pridáde. Zaštó né sa prudadé vóa mýro zá trístotíni dináre, dá sá dáde ná siromâsitu. I vóa gű rečé: né óti ímaše gríža zá siromásitu, amí zaštó béši aramía, i dárčeši késitu, i zapîraše tîe štó klávaa. I Iisűs mű rečé: óstavi ˇa zaštó gű čuvá ná dénut ná zakupánitu mi. Zaštó siromásitu i ímate sékuď pát sôs váze, amí méne sékuď pát né ma ímate. I mnógu sfét ut čufútitu naučía óti támu é, i duďdôa né sâlde zá Iisűsa, amí dá vîdat i Lázara tóa štó gű voďskresná ut umrénite. I Vladíčite činîa niét, dá utépat [p120] i Lázara. Zaštó mnozína ut čufútitu zardí Lázar sá parakinisűvaa ódea, tá verűvaa ná Iisűsa. Drűgjut dén mnógutu sfét deká utîde ná Práznikut ká čúa, óti íde Iisűs ná Ierusalím. Zivâa váďa ut hurmí, i izlegôa dá gű prisrétat, i vîkaa: Osanna: blagoslovén tóa štó íde uf íme Góspoduvu, cárut ná Israíl. I Iisűs naďdé inó magarénce, i senná vrâs négu, katű ká é napisánu. Ô kérko ná Sión ním sá bôiš, étu, Cárut ti deká íde vjahnát návrâs párlitu ná magarícata. I vîe né i puznáa Učenícite mu utpérvu: amí kôga sá pruslavî Iisűs, tógaď smislîa, zaštó vîe béa pisáni zardí négu, i vîe činía ná négu. Sfétut úbo martyrisűvaše štó béši sôs négu, óti vikná Lázara ut gróbut, i gű voďskresná ut umrénite. I zardí tóa gű prisretôa ljűditu, zaštó čú óti činí ón vóa nišján.
Comment